Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885

kások ismerete könnyén azok hálójába kerít, s utánzásra csábit, az utánzás azonban még felnőtt korunkban is csak úgy lehet hasznos és veszélyektől ment, ha nemzeti characterünk annyira ki van fejlődve, megerősödve és szilárdulva, hogy bármit veszünk át, arra rányomjuk magyar voltunk bélyegét, s nem leszünk szolgai utánzók. Erre nem lehet képes a gymnasiutni növendék, kinek egyénisége fejlődésben van, s önálló megválogatás nélkül ifjúi mohósággal vészén magába mindent, mi elébe kerül, jót, rosszat egyaránt. S a tanár útmutatása! ? Akkor a tanárnak nem lenne egyéb dolga, mint folytonosan fejlődő, s meg nem állapított dolgok vitatásával tölteni az időt, miközben még ha mégis bíznánk benne, hogy mindig a helyest tudja kiválogatni, a helyett, hogy biztos alapot rakna, okvetlen megzavarná növendékének fejlődő szellemi életét. Mindenek felett pedig a közelség s a sokféle mellék érdek, mi bennünket a jelen népeihez fűz, nyelvük s szokásaik ismertetése közben behálózná ifjainkat s nem fejlődhetnék ki bennük a nemzeti jellem. Szomorú példát szolgáltatnak erre nemzetünk azon körei, melyekben divat a gyermekeket angol, franczia s német nevelőkre bízni s oly korban tanittatni meg e nyelvekre, mikor még magyarul sem tudnak. Ezzel meg van semmisítve bennük a nemzetiség; szokásaikról, tetteikről, gondolkozáemódjukról nem lehet felismerni, hogy ők magyarok, s a nyelv, mit beszélnek, minden egyéb, csak nem anyanyelvűnk. Az elmagyartalanodás veszélyének nem tesszük ki gym- nasiumi ifjúságunkat, tehát azokat, kik első sorban lesznek hivatva a magyar charaktert szóban, tettben és Írásban képviselni, ha őket a görög és latin segélyével képezzük. Ezek távol, ideális mesz- szeségben vannak tőlünk, mint antik remekek bámulatunk tárgyai, s tanulmányozásuk közben a tudományos érdeket nem zavarja meg a jelennek semmi melléktekintete. Alak és tartalom megállapított változatlan, átmenve a kritika és történelem szűrőjén; a nyelvalakok lehető káros befolyását könnyen ellensúlyozhatja a tanár, midőn ama nyelveken való beszélés nem czél; a tartalomból pedig a százak során elhullott vagy háttérbe szorult mindaz, a mi lényegtelen, s csak a gyöngyök, az örökké érvényesek maradtak, melyek — még ez az előny is — a történelem által végbe vitt megválogatásbau és sorrendben állanak rendel kézősünkre és szolgálhatnak a gymna36