Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885
34 nélkülözhetetlenekké és pótolhatatlanokká a gymnasiumi képzésben. Szemben a már fejlett ész stádiumát igénylő modern nyelvekkel, a classikusok, s csakis ők, czélszerüen alkalmazhatók a fejleni kezdő gyermeknél, a fejlődésben levő ifjúnál. Bámulatos tökéletességük mellett meg van bennük a vonzó egyszerűség, épség, világosság és átlátszóság. A szóalak és tartalom között könnyen felismerhetőleg van meg az eredeti összefüggés, nincs annyi elvonás; a ragok, a képzők és az összetétel részei tisztán láthatók; a m ondatszerkezet egyszerűbb, szabályosabb s igy a fejlődő észtől könnyebben felfogható. Mindezen fokozatokon a modern világnyelvek túl vannak fejlődve. Egészben véve pedig a classikus nyelvek, mint befejezett részeik, teljesen megállapított változatlan egészek, állanak előttünk, melyeket tetszés szerint bonczolhatunk, s az oktatás czéljaira felhasználhatunk, inig ellenben az élőnyelvek a nép szellemének örökös változása és hullámzása szerint, folytonosan változnak, s igen nehezen találnánk bennük az oktatás czéljainak megfelelő, felhasználható változatlan tényeket, mert vitás kérdések nem illők a fejlődő korhoz. — Ugyanígy áll a kérdés a nyelvtanítástól el nem választható irodalmi oktatás, tartalmi képzés szempontjából is. Ki tagadná, hogy az angol, franczia vagy a német irodalom mennyiség, sőt talán minőség tekintetében is gazdagabb a görögnél és latinnál? Nem nagy dicsőség lenne, ha azok, kiknek volt honnan tanulniok, nem tudtak volna többre haladni a görögöknél, kik senkitől sem vehettek át, hanem mindent önmaguknak kellett teremteniök. Valóban korunk ama nagy nemzetei görög és latin minták után, s azokból elvont szabályok mellett mestermüveket hoztak létre, de műveik, épen mivel mesterművek, nem illők az ifjúkor igényeihez. Kész tudós kell azok tökéletes megértéséhez és élvezéséhez, nem pedig fejlődő ész és a gyermek kedélye. A görög és római korszak az az idő az emberiség fejlődésében, a mely az egyes emberében az ifjúkor. Ama korszak műveiben az ész a maga ifjú erejében nyilatkozik, okoskodásai egyszerűek, nem oly szövevényesek, s ezért átlátszóbbak, az érzelmek közvetlenebbek s ugyszólva gyermekes módon nyilvánulnak, szóval ama korszak müvei nyújtják minden teki ntetben az ifjú kor igényeinek leginkább megfelelő szellemi táplálékot. Igaz, hogy kétezer éves népek beszélnek a classikus művekben, de örökifjú népek, gondolatokkal, eszmékkel,
