Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885
19 voltak szánva, de az eszközök, melyekben a szellem ama munkáit megtestesítette, magukban hordták a felbomlás csiráit. Van azonban, s már a hajdankorban, midőn nemzetek és államok keletkeztek, lenni kellett már akkor is oly eszköznek, mely minden egyébnél tartósabb, nemesebb, szellemibb és ez a nyelv. Mindazon müvek között, melyeket az emberiség végére mehetlen időkön át létre hozott, egy sincs, a mely a nyeívbeli alkotásokkal összehasonlítható volna, s a mely a halhatatlan szellem bélyegét oly mértékben magán viselné, mint ezek. Az írásbeli müvek az ős- hajdankor legtökéletesebb documentumai. Nem csak azért, mert a legteljesebb alakban maradtak meg az utókorra, nemcsak mert az ezeket alkotó nép szellemi életének legtökéletesebb képét ezek őrizték meg, hanem azért is, hogy évezredek múlva is, egy nemzet ezek által hat legnagyobb mértékben az utókorra. Egy tekintet a világtörténelemre eléggé meggyőzhet, hogy csak azon népeknok van abban helye, a melyek kisebb-nagyobb műveltséget fejlesztettek. Mi adja meg az értékét ma pl. Göröghon és Róma történetének? A néptörzsek és pártok harczai, a fegyverzörej és csata-kiáltásokkal együtt elenyésztek, a királyok és hősök győzelmi oszlopaiból alig maradt meg valami törmelék, de az irodalom följegyezte és fönntartotta az eszméket, melyekért küzdöttek s ennek utján a mi jó volt bennök és maradandó, mint közkincs, ma is az emberiség birtokában van. S ha lesz is idő, melyben valamely állam létezni megszűnik, népe átalakul s mássá lesz, mint a római, irodalmi emlékeiben mégis élni fog az és helye lesz neki a történelemben. Carlyle, a „Franczia forradalom“ czimű munkájában több helyen gúnyosan jegyzi meg, hogy a franczia nemesség, valamint az alkotiuányozó gyűlés tagjai még akkor is, mikor ingott lábaik alatt a talaj s körültök minden tűzben, lángban állott, meg nem állhatták, hogy a rendhagyó igék ragozása felett is vitába ne keveredjenek. Ezt azonban inkább javára lehet fölirni a francziáknak. Az eddig ismert nyelvek közül háromról lehet látni, hogy kiválóbb gondját képezte az illető népnek, mint a többiek, s ezek a szansz- krit, a görög és a franczia. S az a munka, az a gondosság, melyet a Ganges partjain a brahininok a szanszkrit, a középtenger partjain lakó népek és tudósok, a görög, a Szajna partjain a fran2*
