Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885

20

czia irók, költők ós államférfiak a maguk nyelve kiművelésére fordítottak, nem is volt kárba veszett fáradság. Hogy mi volt ennek eredménye, a két előbbire nézve megmutatta a műveltség és irodalom történet, s hogy a franczia-nyelvre nézve egy későbbi kor hasonló elismeréssel fog nyilatkozni, abban nincs miért kétkednünk.

„Nyelvében él a nemzet!“ újkori jelszó, de nagyjelentőségű, mert egy nemzet géniuszának legteljesebb és legtartósabb ki feje zései a nyelvben létre hozott alkotásai.

De nem folytatom tovább; hiszen a nyelv fontossága oly nyilvánvaló, mint a nap az égen és igy hasztalan törekvés, gyenge mécs világánál a teljes pompában ragyogó nap fényét mutogatni.

V.

Azért, nemes tanuló ifjúság, kedves barátaim! csak hozzátok intézek még néhány szót.

Szokrateshez, az ókor legbölcsebb férfiához, a tanítványává, egy házi tanító a következő szavakkal állított be: „E férfiúnak atyja, ó Szokrates, azért küldött ide, ho°;y lásd meg a fiát.“ — Szokrates igy szólt a gyermekhez: »Beszélj fiam hát, hogy lás- . salak!“ Nem szól arról a krónika, hogy mit beszólt a fiú, s minő Aólemónyt mondott Szokrates felőle. Annyit azonban az eddigiekből is kitalálhatunk, hogy a milyen volt a fin beszéde, olyan lehetett a bölcs véleménye felőle. Jól vegyétek eszetekbe azt a közmondást, hogy „madarat a hangjáról ismerik meg, embert pedig a beszédéről.“ Bár mindenütt tetszősebb a tiszta, csinos külső, mint a ronda szurtos, a mit gyermekben és emberben egyaránt erkölcsi tekintetben is megrovandónak ós kerülendőnek tartunk, mégis mi, tanítók, Szokratest követjük* s nem a külsejéről, hanem a beszédjéből ítéljük meg, ki mennyit ér. Helyes ós értelmes beszéd az, a mit kíván az iskola s az élet. Erre törekedjetek, ebben akar segítségetekre lenni az iskola. Minden tárgy, a melylyelitt találkoztok, újabb anyagot és tartalmat nyújt nektek, a miről szólnátok kell. De csalódik az, aki mindent a tanítótól vár s maga semmit, vagy igen keveset tesz. A régibb tanulók tudhatják, s a kezdők tudják meg, hogy a tudomány nem olyan valami, a mit reá lehessen kenni a tanít