Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885
14 subjectiv tárgy, észre van véve, lesz az általános képzetnek, a fogalomnak alakjában kigondolva, s éppen úgy lesz a nyelv által, vagyis beszólás által is kigondolva. Mert a dolog a szóban, mint subjectiv tárgy jelenik meg az öntudat előtt. Mivel már a lélekre, vagy az öntudatra nézve minden külső dolog csak akkor és aunyiban létezik, amennyiben fogalom kóppen áll előtte, úgy nyelv nélkül sem fogalom, sem pedig tárgy nem létezhetik a lélekre nézve; s a dolgok csak úgy tárgyai az öntudatnak, ha azokat a szó ezzel közvetiti. Mert éppen a szóban van az egész subjectiv út, a melyen a lélek a tárgyat elsajátitotta. Mert minden jelentősebb szóhoz hozzákapcsolódnak az általa lassanként fölkeltett érzések az alkalomszerüleg létrehozott nézetek és képzetek, A hangjából, más hasonló jelentésű szavakkal való rokonságából, a többnyire benne is foglalt átmenet fogalmából az ujan jelelt tárgyhoz, melyre aztán alkalmaztatik, s az észrevevósre, vagy érzésre vonatkozó mellék körülményeiből határozott benyomás áll elő, s midőn ez szokássá válik, az önmagában határozatlanabb fogalom tisztázásához újabb mozzanatot kapcsol. „A mint egy szó egy tárgyat képzet elé állít, bár gyakran észrevétlenül, mégis a saját és a tárgy természetének megfelelő érzést idéz elő. „A tárgy, melynek megjelenését a kedélyben mindig a nyelv által megállapított, mindig hasonló módon visszatérő benyomás kíséri, önmagában is a nyelv állal már idomított módon lép az ember képzetébe“. (58. lap.) „A nyelv igy az ember és a reá külsőleg, belsőleg ható természet közé lép. Az ember körül rakja magát a hangok világával, hogy a tárgyak világát magába vegye és feldolgozza“. A nyelv tulajdonképp nem a már megismert igazság előállításának, hanem sokkal inkább a még ismeretlen fölfedezésének eszköze. A szó nem jele egy kész fogalomnak, (mint Locke vélte), hanem a fogalom képzésének módszere; egy szóval, egy nyelv egy világnézlet. E fejtegetése Humboldtnak nagyfontosságu, mert ezen az alapon hozatott a nyelvtudomány a psychologiával abba a szoros ösz- szefüggésbe, a melyben a dolog természeténél fogva állania kell, s ma már a nyelvtudósok szerint az egyik feltételezi a másikat, s a kettő egymásnak a legnevezetesebb szolgálatokat teszi. Ezen az alapou emelkedett továbbá a nyelvtudomány arra a tekintélyre,
