Református Kollégium, Marosvásárhely, 1883
DÓSA MIKLÓS kir. t. r. biró, gondnok, szili. 1841. t 1883. és URR GYÖRGY tanár, született 1830. meghalt 1883-ban emlékezete. Soraitokból a halál nem kívánt áldozatot, annál többet, annál megrendítőbbeket tőlünk; midőn Dósa Miklós k. t. bíróban a tisztelve szeretett gondnokot; Urr György tanárban a szorgalmas ós értelmes pályatársat, s mindkettőben a hű barátot kellett megsiratnunk. Ha az elsővel fejünknek koronája esett porba, a másikban megbízható, erős támaszunk tört ketté. Ezért neveztem ez évet, a siralom esztendejének. A kettős veszteség ütötte sebek sokakat égettek, sokakat borítottak gyászba; de talán senkinek sem okoztak érzékenyebb fájdalmat , mint nekem; a gyász, talán senki szivében sem volt mélyebb , mint épen az enyémben. A tanárral együtt kezdettük, folytattuk s végeztük e collegiumot. Együtt játszók gyermekjátékinkat, együtt építgettük ifjüi ábrándaink spanyol várait, mint férfiak együtt folytattuk a létei küzdelmét. A gondnokkal egyszerre léptem a coll. szolgálatába 1861-ben. Ő mint kezdő jogtanuló „tele sok szép földi reménynyel,“ ón mint Josephstadtot absolvált férfi, hosszas kínos szenvedés után kiábrándulva. A gondnok elhagyott, hogy nagy tehetségeinek megfelelőbb tért foglaljon el, a tanár, hogy a setét sírba szálljon le, kit a gondnok itt is megelőzött volt már. A sors szeszélye úgy akarta, hogy a két üdvezült emlékét, ón a legidősebb újítsam fel. Ha neveik emlegetésén hangom megremeg; ha emlékükön lelkem reszket, miut a bokor, melyre madárka szállott; ha fájdalmam csak zavart hangokat adhat, mint az elpattant húr; ha gyengeségem élénk érzete kínzóan nehezedik lelkemre, s mégis ideállottam: tettem azért, mert a kötelességek között válogatni nem szabad; s mert tudom, hogy a kegyelet, mely élénken ól kebleinkben elköltözött jeleseink iránt, türhetővó teszi erőtelen szavaimat. Makfalvi Dósa Miklós dr. k. t. r. biró, s Collegiumuuk áldott emlékű gondnoka, kit másfólszázados emlék fűzött iskolánkhoz, született 1841-ben julius 8-án. A gyenge testalkotu beteges gyermeket csak 8 éves korában foghatták betűre; de gyors felfogása s nem közönséges emlékezőtehetsége által segítve, a vele egyko*
