Református Kollégium, Marosvásárhely, 1883

14

szebb hordó kezdeményezési, vagy végrehajtási mezeje nem lévén: ilyes érdemeket idvezültünk sem szerezhetett. De sohasem múló érdeme fog maradni mindég, hogy a korszellem s időkivánta javítások kezdeményezésében , végrehajtásában az elsők között foglalt helyet. S hogy a torna, ma már egész gymnásiumi tanfolyamra kiterjesztve, alkalmas sőt díszes helyiségben taníttatik nálunk is, annak ő is „nagy része volt.“ Bár nem szakember, de mint felügyelő, szintén buzgalommal munkált a zene, ének és rajztanítás fejlesztése körül is. Collegiumunk évkönyvei tanúskodnak, hogy hű és tartós munkát végzett ezek körül. Idvezültünk azok közé az emberek közé tartozott , s az emberiség legnagyobb része ilyen, kik a cselekvés terén kapják ki szellemi örökségüket. Elméleten, műalkotáson nagyon kis rész töri a fejét. De ha igaz az, hogy a lángelmü hadvezér sem győzhet katona nélkül: az sem szenved kétséget, hogy a tudomány vezérinek is szüksége van ránk közlegényekre. Igaz, hogy szerzett eszméink kölcsönzött voltát, magunk érezzük leginkább, mint Zam- belli mondja: „igazi telegraphjai vagyunk mások gondolatainak.“ Épen ezen okon, annál nagyobb súly fektetendő arra, amiben mindannyian eredetiek vagyunk: a cselekvésre. Hogy egyikünk-másikunk mire képes műalkotás dolgában, mit tud, kevéssé érdekel bennünket; az a fontos ránk nézve, hogy milyen a jelleme, mert csak ezt tartjuk igazán övének.

Ha van körülmény, melyben egész embernek kell lenni; ha van helyzet, hol a feladat nehézségei próbára teszik az értelemnek a szívnek, az akaratnak minden erejét; úgy a családapa helyzete az. Idvezültünk itt is ember volt. Szerény anyagi körülmények között , terhes család gondviselését bízta rá a sors. Szülői aggodalmak és örömek bőven jutottak részébe. Hivatalától üres idejét, családjának kellett szentelnie. És hogy atyai kötelességeit mily gyöngédséggel , kitartással, buzgalommal végezte, azt mondanunk nem szükséges, de emlékezetben tartanunk méltó.

Ez rövidre fogva az ifjú, a férfi, a tanár, a családapa életképe. Miként a tanulót 7 a szorgalom és kitartás , elöljárók iránti szolgálatkészség és előzékenység; úgy a férfit a csendes, zajtalan, de fáradhatatlan munka jellemezte, valameddig a kór testi és lelki erejét meg nem zsibbasztá.

Mélyen tisztelt Hallgatók! us. ifjak! Ezek a megdöbbentő