Református Kollégium, Marosvásárhely, 1883
csapások, ezek a súlyos veszteségek, melyek Collegiumunkra nézve ez évet a siralom esztendejévé tették. A gondnokot munkás élete ' közepén elől, akkor ragadta ki a halál közülünk, mikor munkaereje és kedve, mint pálma a terhek alatt, folyton-folyvást nőtt, öregbedett, mikor csodálva láttuk , hogy mi, de nem tudhattuk mivé lehet még. A tanárt, zöldelő öregségének kezdetén veszítettük el, szellemi és testi erőinek teljességében. Ez a mi fájdalmunk, ez a mi gyászunk! Mindketten e város kebelében születve, mindketten e Collegiumban növekedve, sorsuk, a gondnokot megszakításokkal, a tanárt állandóan, ezekhez kötötte. És ezeknek szolgálatában boldogok voltak. Boldogok, hogy évekre terjedő munkájukkal róhatták le hálájukat azon város iránt, hol bölcsőjük ringott, azon Colle- giummal szemben, melynek falai között emberekké váltak. Mindketten ott végezték munkás életüket, ahol kezdették; mindkettőjüket az a föld takarta el hantjával, mely szülte, éltette. Legyen nyugalmuk csöndes,' emlékük áldott mindörökké! * * * Vagyoni gyarapodásunk ez évben. 1. Kir. tanácsos mólt. dr. Antal László főgondnok úr, ajándékozott a „zene- és énekkar alapra“ most már 13-dik ízben 50 frtot. Volt az alap a múlt év végén 2326, most 2376. 2. A múlt iskolai év zárása alkalmával, nem fojthattam magamba azon kellemes hirt: hogy t. Csontos János földbirtokos úr, Collegiumunkban tanuló, jó igyekezető székely fiák számára alapítandó „tápláló-intézet“ alapjául 1000 frtot o. é. ajándékozni határozta el magát. Akkor, mint jelentettem, az alapítás ténye, hivatalosan keresztülvive még nem volt. Azóta a nemes szándék ténynyé vált. T. Csontos János úr, az ígért 1000 frtot a múlt óv október 9-ón befizotte Collegiumunk pénztárába, oly feltétel alatt, hogy a kamatok mindaddig a tőkéhez csatoltassanak, amig 5000 frtra o. ó. növi ki magát. Akkor ezen tőke kamatjából, Collegiumunk gym- nasiumában tanuló szegónysorsu magyar, illetőleg székely fiúk, val- láskülönbsóg nélkül, a legszükségesebb élelmezéssel látandók el. Annak elhatározását, hogy hány tanuló s mily arányban rószesít- tessék a jótéteményben, a tanári kar jó belátásától tette függővé, 15
