Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

729

V. Kisterem 1822. A IV. pont alatt most leirt főépület nyugoti, vagy piaczra néző végén történt kis repedés miatt támaszul, erősítés végett építették a kis termet két emeletre *)

1822., a nagy épület és régi kisterem között.

1822. szept. 5. 14 cubik öl fundamentum ásásáért 4 forintonként számítva fizet a senior 56 frtot. Hossza az épületnek az utcza vagy a Kis-köz felé 6 öl 3 láb, szélessége keresztül a nagyépülettől a volt kis auditórium faláig 3 öl 5 láb. (Mélysége az egész corpusnak 1 öl l láb, 3 zoll; igaz fundamentum mélysége 7 láb, széllessége 8 láb.)

Oktober 19. kezdve az uj épület fedelére tett ácsmunka árából, 170 írtból fizetett a senior 90 frtot; 1822 —1823. február 23-ig kőmive8 pallér Schaffner Ignácznak 1261 rfrtot. Tégla felment 122,186. Szeremlei István 3292 rfrt adománya erre fordítatott. (Lásd 676. lap 800 és 1345. 1. t. sz. seniori számadás.)

VI. Polgári iskola 1828. A Szentmiklós-utczára, vagy fa- piaczra néző két szobát 1828 építették normális v. polgár iskolának. Julius 31. tartott elöljárósági gyűlésben Bolyai Farkas azt tanácsolja, a Bürgerschule falait, ha a mész el fogy, agyaggal kell (marosi fövénynyel elegyítve) felrakni, mihelyt a viz- csapásig mészszel fel lesz rakva.

Felszámítva az anyag szerzést, napszámosok fizetését, került összesen a 7 öl és 3 láb hosszú, 3 öl és 5 láb széles épület Szász György senior számadása szerint 1908 rfrt. Pántos András volt a kőmives pallér.

A polgári iskolát, normális v. Bürgerschulet illetőleg az

1830., 1834. és 1846. iskolai évekre kinevezett osztálytanítóknál tett jegyzéseinket a polgáriskola genezisére vonatkozólag röviden ide igtatjuk.

E század elején háromszor fordul elő a polgár iskola állítás ügye. 1802. Trencséni 2) uram (pap) beadván egy magyar

0 Legalsó része nyomdahelyiség, fölötte ifjúsági olvasó szoba, felsőrésze kisterem.

2J Trencséni Sámuel (Trincsi) vásárhelyi ref. pap. A buzgóság ejtette nyugalomba, mert oly hosszú beszédeket és könyörgéseket tartott, hogy sokszor a templomban estvéledett, hallgatói sokszor ott hagyták. Iía reggel a disznópásztor templomban volt, szitkozódott a sertések ellen, félbe hagyta a könyörgést, s megpirongatta a pásztort, azután visz- sza ment a szószékbe s folytatta az imádságot. Nyugalmazása után is Vásárhelyt lakott egyedül kis házikójában, melyet nem is takaritott. Egy egeret, balhát vagy akármit is meg nem ólt volna. A városon fel-