Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
730 iskolának felállításáról készített tervét, kéri, hogy a curatoratus és professoratus pártolja szándékát. Válaszul kapja: „Nem lévén a kollégiumnak e czélra alapja, azok, kik ezen iskolának felállítását sürgetik, gondoskodjanak alapról is.“ TJgylátszik Tren- cséni uram a főconsistorium elibe vitte tervét, mert 1803. jul. 3. a projectált polgáriskola iránt véleményt kér a fő consisto- riurn s a curatoratus válloszolja: „Szükséges ugyanezen iskola, de kollégiumunk nincs azon helyzetben, hogy azt felállíthassa, hanem ha a főconsistorium az eszközt arra kifogja mutatni,“ 1806. A consistorium leiratában tudatja, hogy a polgári iskola fölállítására Őfelsége applacidalt 120 mfrtot, mely összeget az allodialis cassából ki kell venni. „Válaszolni kell a consistoriumnak — igy szól a jegyzőkönyv — egy tervet ké- szitnek előbb prof. Antal János és Köteles Sámuel aziránt, hogy miképpen lehetne azon polgári iskolát a kollégiummal egyesíteni.“ Pár évtized múlva kerül szőnyegre újból a polgáris - kóla ügye 1828. VII. Gynmastika terem és új kórház. 1871. A „Nagyköz“ utcza (most Bolyai) szélesbitésére át engedett a kollégium a városnak : a) 322 □ öl árkos helyet, 111 □ öl udvart és az 573.ma 19. házszám alatti tanári telek szegletéből 3 Q ölet (Barom vásár- utcza szeglet) 2000 frt o. ért., h) A sütőházat, mely az eladott 111 □ öl telken volt és 1860-tól fogva kórháznak használtatott, 3000 frt o. értékben. Ezen 5000 frtot a kollégium uj korház és gymnastika terem építésére fordította a Nagy-köz, 1884. Bolyai nevet kapott utczában. Az utcza felől való falát a város rakatta fel a földsziuig, azon felül a kollégium. Javítását a város intézi saját költségén, mig arra a kollégium nem épitet. A régi sütőház anyagját a „Térjmeg“-utczára nyúló kertje végére rakatta fel a kollégium s most újból kórháznak használkereste a gyermekes házakat, ott tanította vallásra, szent historiácskára, ezért küldözgettek neki egy-egy kenyeret és egyebeket. Trincsi pap biztatására ment vissza a kollégiumba 1780. Fogarasi Sámuel is, ki naplójában följegyezte róla ezeket: (52—53. li.) 0 eljárta s megkérte a proffessorokat, hogy vegyék vissza Fogarasit. Ha nincs Trincsi pap, nem lett volna pap Fogarasi s ma homályban volna azon korból igen sok történelmi adat, az ő naplója nélkül, melyből több érdekes adatot merítettünk utóda Nagy Sándor hídvégi pap tisztelt barátom szivességéből.
