Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
a 'hazának, de sokan, a kiket nem is gondolna, nem szeretik ezen jövendőben lehető káros következésii utat megnyitni. Én azt szeretném, hogy majd egyik, majd másik kollegyom mellett tanítana s járná a kinek tetszik, még urak is járnák s olyan hire terjedne, hogy önként érődnek a czél el; mert igy egy mágnás se lenne professor, hanem ha különös passiója volna a tanulásra. Még egy kötelességem megírni: ne könnyen mondjon le a ritka jó statióról: mert én mind félek, hogy occasio a tergo calva lévén s hihetőleg B. F. el (Bethlen Ferenczczel) ki nem jöhetvén, öcsém-uram el lesz mind magára, mind a hazára nézve veszve. Lesz ugyan még itt (Vásárhelyit) az én helyem s talán a Borosnyaié, én most is jó szivvel által adnám, ha félfizetést adnának nekem, mert semmit se szereztem: de félfizetéssel ki élne meg itt, bár nem sokáig volna is hihetőleg s tudom egészszel is szűkön lehet kijöni. Az enyedi professorság uraság. Bethlen Ferencznek irt levelemben elébb áldozatot akarván tenni a hazának, magammal akartam öcsém-uramot megváltani, mint úgy is már professornak elerőtlenülő: de jobbnak láttam kihagyni“. A mint Bolyai irá, julius 9-én megválasztotta Bodot a fő- consistoríum s 10-én a választás eredményéről, azon megjegyzéssel tudósitja, hogy a következő iskolai év elején székét foglalja el. A főiskola szeptember 10-én hívja meg a természeti história, chemia, technológia és németnyelv tanítására. Szept. 2-án Dósa Elek a választásról és a consistorium azon intézkedéséről, hogy Bethlentől kinyerhesse, ekép értesíti Bodot: „Megválasztatásod óta, (mely kettőn kívül minden consistorialis tagok szavazatával történt) mind akarék Írni ; de vártam azon biztos urak értesítése után, kik a consistoriumtól a végre valának Bethlen Ferenczhez küldve, hogy téged tőle a haza, s különösen statusunk számára megnyerjenek. Mivel jártak] ezen biztos urak (u. m. volt principálisod Bethlen Pál és Kemény György) minden tudakozódásaim mellett sem tudom; annyit hallottam, hogy nekem is irt volna B. F. e tárgyban levelet, de én azt nem vettem; valamint azt is, hogy B. F. kinyilatkoztatásának summája a lenne, hogy a választást merőben reád bízza! En igen röviden csak azt jegyzem meg a tárgyra, hogy mind reád, mind az enyedi kollégiumra, mind statusunkra, mind végre hazánkra nézve felettébb nagy vesztés lenne, ha te az ajánlott professori hivatalt el nem fogadhatnád — ez az én — ez sokak s minden jók vélekedése. Azt hallom B. F. maga nincs tisztában választott pályádra nézve; ő úgy beszél rólad, mint gyermekei jövendőbeli nevelőjéről; azonban ezt csak hallomásból irom — csakugyan hitelességgel bírható forrásból merítve. Legjobb lenne 444
