Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

445

az, ha minél elébb haza érnél úgy is utazási szomjad bajosan elégitödhetik ki.*

Ezen levelezések és a választás után Bőd levelet ir Bécs- ből Bethlen Ferencznek, hogy a tanárság el- vagy nem fogad - hatását illetőleg a gróf véleménye és nézete szerint tájékozhassa magát, a gróf szept. 11-én kapta Bőd levelét s ugyanazon hóban válaszolt, mely okt. 9-én érkezett Bécsbe. E keletnélküli levél kikeresett mesterkéltséggel, gunyorosan s Bőd Achillesi sarka ellen van irányozva, mint ha azt a legfurfangosabb ügyvédek, jogászok e consilio készítették volna. Álljon itt ez is a gróf közügy iránti érdeklődésének jellemzésére, s hogy részlehajlással ne vádoltath ássunk: audiatur et altera pars: „Kedves Bőd ur! Ha olyas valakinek Írnék, ki egy garasnál kettőt „bármi utón“ jobb szeret egybe kuporni — hosszasan elősorolnám azon nyereségeket, melyek egyezésünk következéséül leérkezése s hivatalába lépte perezén kezdve önkét folynak zsebébe ; előhoznám azt is, hogy az enyedi kollégium alig fog egy pár évi tanítás után nyugpénzt rendelni, avagy csak annyit, mennyit én adok — ha nem évek — ha holnapok teltével vállalatának megfelelni tehetetlen leend; megemlitnék sok figyelemre veendőt erszényi tekintető' n.

Ha olyas valakihez intézném rendeimet, ki az adott szó megtartásnak külformáit igen, de belbecsét nem érti: útra adott pénzt svinculumot emlegetnék. Ha gyermekhez — kitörülni igyekezném azon homályt, melyet a Vásárhelyen tanultnak enyedi tanítói székbeni meghivatása vont szemeire.

Ha ahoz, ki engem et nem esraér, figyelmeztetném arra, hogy választásával elkötelezettet csapnak le kezérűl annak, ki a ref. statusnak elkötelezettje nem.

De nekem Bőd urat esmerui szerencsém van — tudom, hogy egy fillérnek se vágyhatna, semmi esetben — igazságtalan birtokába jutni; tudom, hogy adott szavát „ha szintén szive vérzene is,“ megtartani elég erős; tudom azt is, hogy dolgait el tudja rendelni, az arra kellő belátással bírván.

S éppen ez okon, nem kevés gondot adott e f. h. 11-ikén vett levelére válaszolni.

En Bőd urat — „főkép egyezésünk miatt sinlő gazdaságom átvételére“ mint házam mentőjét, úgy vártam; szemeim előtt tartva azon erkölcsi hasznot is, mely „ha mezeim helyett gyermekeimet mivelni inkább akarná“ árad vala házamra, szóval: én Bőd urnák sok, sok hasznát tudtam volna venni. De minden szó]) kinézetekről le kell mondanom (mert fiaimnak enyedeni neveltetések sem bizonyos)!