Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

387

Sámuel erdélyi ref. püspök és Dósa Elek marosvásárhelyi jog- tanár emlékükre tanitványi hálából 1809. julius hó elsőjén 200 frt alapítványt tett a marosvásárhelyi ev. ref. kollégiumnál, hogy annak 6°/0 kamatjából két jó tanuló szegény gyermek jutalom könyvet nyerjen, oly könyvek vásároltatván mindig, melyeket a következő évben használhassanak.

Tanári pályáján 16 éven át buzgó lelki ismeretessége és sikerdús tanításával szerzett érdemei elismeréséül és méltányló jutalmazásául a ref. anyaszentegyház 1836-ban a nagybaczoni zsinaton főjegyzővé választotta a sucoessio utján ugyanezen év május 27-én a püspöki hivatalba beigtatott elődje Antal János helyébe. Ezen választás által Bodola előtt a püspöki székbe jutás útja is megnyílt. Az egyház két főtestülete a fökonsistorium és a zsinat, mint máskor is gyakran, úgy most is eltérő nézetben volt a személyekre nézve. A fökonsistorium ápril 11-én tartott ülésében a szavazatok eredménye a főjegyzőségre: Méhes Sámuel, ki a kolozsvári kollégiumban physika tanára volt és vegyesházasságban élt, kapott 58 szavazatot; Bodola Károly, Bodola János püspök fia, szászvárosi pap 49-et; Bodola Sámuel, Antal János püspök veje 42 szavazatot. A baczoni zsinat elfogadta ezen jelölést 22 szavazattal 18 ellen és a válsztáskor Méhes nyert 2 szavazatot, Bodola Károly 15 és Bodola Sámuel 26-ot.

A successiot, a választás rendes útjáról eltérő ezen abnor- mis állapotot a szükség idézte elő. A Rákóczy Ferencz-féle mozgalom után következett nehéz idők oly elővigyázó eljárást parancsoltak, hogy a kormány „sic volo, sic jubeo“ önkényes eljárása a legfőbb egyházi hivatal betöltését, a püspökválasztást ne akadályozhassa. Evégett a fökonsistorium követei által azon javaslatot tette 1726-ban a Maros-Yásárhelytt összegyűlt zsinatnak, hogy a tiszántúli superintendentia példájára, ezután oly főjegyzőt válaszszanak azon igen nehéz időkben( aki minden további választás nélkül következzék az üressen maradó püspöki székbe. A zsinat elfogadta a fökonsistorium ezen ajánlatát azon hozzáadással, „ha Isten jobb időket ad érni, akkor a régi mód és szokás a püspökválasztásban helyreállittassék és megtartassák“.*) És a „jobb idők“ másfélszázad elviharzása után érkeztek meg. Bonyhai Simon Györgytől Nagy Péterig 17 successios (20—36) püspöke volt

J) Bőd Péter. Polikarpus 169—171. 1. és Salamon József „De Statu Ecclesiae evangelico reformatae in Transsilvania Commentatio“ 62. 1. Makkai Domokos és Dr. Bartók György „Antal János és Bodola Sámuel püspökök“ életrajzában terjedelmesen és részletesen leírják ezen küzdelmeket. Lásd „Theol. könyvtár“ IX. kötet Budapest 1877. Nagy papok életrajza.