Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
való: 14 nap múlva lemondott, s mint béke embere, a béke- birósági hivatalban kívánt inkább szolgálni s szolgált is másfél hóig, az oroszok bejöveteléig. A büntető törvényszéki hivatal elfogadásáért 1850. szept. 15-én Szebenbe idéztetett és vitetett és ott volt vizsgálati fogságban, mig ártatlansága kiderült s november végén elbocsáttatott. Jó kedve itt sem hagyta el; csüggedező fogolytársait vigasztalta, biztatta, bátorította egy szebb és jobb jövő reményével. A „nil eonscire sibi nulla pallescere culpa“ és „justum et te- nacem propositi virum“ Horatiusi elveknek igazságát és hatását itt tapasztalta valósággal. Horatius volt második bibliája. A mindenéből kifosztott papot a hadjáratok miatt elszegényedett s tagjai számában megritkult dévai egyházközség választotta és hívta meg papjának 1850. április havában. — Egyházi beszédeinek nagyrészét itt irta, a régieket újra dolgozta, javította. Dévai papsága alatt, mint a vajdahunyad-zarándi egyházvidék képviselője három synoduson jelent meg: 1850-ben Ma- rosvásárhelytt, i851-ben Kolozsvárt!, 1852-ben Székelyudvarhelytt. Dévai állomása, hová kényszerűségből menekült, sem anyagi szükségei fedezésére, népes családja fönntartását és gyermekei növelését illetőleg nem volt elégséges, sem szellemi működésének kellő tért nem nyújtott és nyitott. Vissza vágyott tehát Vásárhelyre, gyermek- és fiatalkori tanuló és tanító helyére, hol mint pap három évig működött az ur szőlőjében, s mint profes- sor 19 évet szentelt a tudomány és szellemi világosság terjesztésére. Nyilt is alkalom: a filozófiai tanszéken utódja Eresei Jánosnak 1852. szeptember 22-én bekövetkezett végzetes halálával. De előhaladott kora miatt kívánságát nem teljesítette a tanárválasztó főkonsistorium. Két évvel később ugyanezen város ref. egyházközsége, mely az életbe kilépő ifjú papnak díszes állást nyújtott volt, megemlékezett régi hű szolgájáról, meghívta másodszor is papjának. Vágya teljesült. 1855. február 4-én köszöntött be s foglalta el uj állomását és folytatta papi hivatalát 12 évig. 1867-ben 52 évi sáfárkodás után nyugalomba lépett, 1873. január 23-án pedig a halál örök nyugalomra szólította a 83 éves aggastyánt. Dr Péterfi Pál kedves testvérével egy sírban pihen Antal János, Dósa Gergely és Bodola Sámuel előbb elhunyt kartársai sírjaik szomszédságában a ref. temető színben. Neje Böszörményi Mária, született 1799. szept., meghalt 1850. jan. 28. typhusban 15 napig tartó szenvedés után, s igy az 1817. nov. 2-án kötött házassági frigy megszűnt. Gyermekei: László, alvinczi pap; Julia, Solymosi József nyugalmazott pénzügyi hivatalnok neje; Károly, rajztanár; Dani, 350 ■■■■
