Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
349 zsiának adott dézma-kárpótlásból a papilak építésére fordított költségének egy tized részét alig téritette meg. A ház készen volt, de a költő szavait szájába vehette ő is: Mi haszna, új házat kőből építettem? Más költözik bele ma-holnap helyettem.1) Ott kellett hagynia házát, templomát, iskoláját — tiz évi fáradtságos munkájának szép emlékeit. Az 1848-i viharos napok bekövetkeztek. Az elámitott, félrevezetett nép már szeptember havában nem csinált titkot abból, mi vár a magyarokra. Nyíltan mondották, hogy Enyed romba dől, s kő köven nem marad. A lázitott nép mindinkább vérszemre kapott. Előbb kevesebben, később többen, végre tömegesen mentek Péterfire, követelvén ételt, italt magoknak. Végre meggyőződött arról a íilosofus is, hogy többet nem maradhat e fékvesztett dühöngő nép között: családját beszállította a közelfekvő Szászvárosba s pár nap múlva, midőn már a biztos és veszély nélküli helyben maradhatás reményének legkisebb sugára is eltűnt, maga is az egyház anya- és jegyzőkönyveit, szentedényeit magához vette s mintegy szökve életveszély közt bevonult családjához. Utána következett az özönvíz : a ref. templomot oláhtemplommá alakították át, a magyarokat oláli vallásra állani kéuyszeritették stb. Szászvároson sem volt nyugalma a menekült családnak: a mit megmentett amott, elvesztette itt, megrohanta az oláh tábor a magyarokat, 20—30 fölkelő lándzsást kellett tartania a már mindenéből kifosztott papnak. Sokszor nem tudta hol lesz éjjele, hol nappala. Februárban a hideg téli időben egy éjét egy széna kazalban töltött nejével s kilenez gyermekével. Jöttek ezután a rendesebb sergek, most magyar, majd császári. Péterfi is beadta négy gyenge fiatal, inkább gyermek fiát Lászlót, Károlyt, Albertet és Pált honvédnek. Dénezs a legkis- sebb 6 éves volt; Dániel még 48 októberében beállott volt. — Megtörtént a piskii csata február 9-én s Dániel sebet kapva, hiányos ápolás miatt elhalt. Gyulafehérvár ostrománál tehát csak négy Hja vett részt. A szászsebesi csatában Károlyt elfogták a muszkák, Szebenbe vitték, az atya utána ment s csak nagy utánjárással tudta kieszközölni ideiglenes elbocsátását. Szászvároson a magyar kormánybiztos megkínálta büntető törvényszéki hivatallal. El is fogadta; de észrevevén, hogy büntetni, még pedig rablókat és gyilkosokat halállal is büntetni, papi személyénél fogva sincs arra hivatva s természete sem ahoz ') Gyöngyösi János (96. 1.)
