Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
335 aranyzására, mint az aranynak a mélybőli kihozására; s az álom s vár eltűnvén, az aranyos felhők sárjában ébrednek fel — sok milliókból van 1 hiva poétának, s a többitől erőszakot szenvedő múzsa nyomorékot szül — Si paulum a summo discessit, vergit ad imum. 4-szer. A mi Atyánkban minden kérés, fogadással feltételeztetvén: mikor azt kérjük, ne vigy a kisértetbe, fogadjuk, hogy messze kerüljük, s nem maradunk a bűbájos lángba sodródó bogárnak. Mikor a kenyeret kérjük, mind a külső, mind a belső megszerzésére részünket megtenni Ígérjük, s arra csak az áldást várjuk — s a megszerzettel úgy élünk, hogy elrendeltetésünknek feleljünk meg. így a külső és belső munkásság, s annak szerzeményével visszaélés nélküli élés, azaz a mértékletesség, két olyan védangyalatuk lesz; melyhez csak azon úti lámpa, hogy mind külső, mind belső meneteletők a Fő-atya előtt foly, ki ne alugyék áldottak lésztek, s legyetek is ! — Isten véletek! En tavaszomból akkori barátim temetőjén egyedül a halál kertében egy idős fa, melynek havas feje a lement nap után hajlott, s ud- vából bagoly húhog a hajdón fülemüle-hangok közt virágzott remények korói felett — , midőn Szt.-Mihály, Szt.-Márton nyaraik után, az új- évigi szolgák is hagynak el, s a földi élet fagyó folyamán a kerék is akadoz—, a 8 Trója-időn védett gyenge várat, kitett fehér zászlóval adom fel. S ámbár sok jeles tanítványaim szép sorára nézve vissza hunyok el: hogy betegesen s az élet gondjaitól s sok más keresztektől elnyomottan, sokfelé oszlott egyre sem elég erővel, még a tan alapossága iránti szenvedélyért is sokaktól megfeszittetve, többet nem tenet- tefn, bocsánat mindenfelől!! Adjon isten mind jobbakat nálamnál ! hogy midőn kévésünkét is mind külföldről vettük, adhassunk vissza is valaha valamit! —Erre segélje Isten, mind az Elöljárókat! mind a tanárokat! mind a tanítványokat! S mindnyájokat áldja meg! Testálása. Pénze soha se volt; de adhat olyant, a mije nincs már, s drágább a pénznél: mikor a kevés (bár későre, de szenvedéssel meg- kamatolt) por visszaadatik; mindennek, a ki elmenne, testál két órát, azon szives kéréssel, hogy akkor otthon való dolgához lásson — Ő úgy se lesz ott: ha vagy egyszer egypoliárral vidámitja szivét, megláthat szakadozó fellegei közt egy volt aggot, ki a mennyiben rósz volt, a föld szabadult tőle meg, s a mennyiben jó volt, ő szabadult meg a földtől. Meghagyás. A havasi téli zöld fenyvesből lejött hason korú nym- phátol átölelt új házas vitessék párjával szekeren az új házba, disonans consonantia nélkül házasságra: se pap az összeesketésre, sem egyéb cérémonia, még harang se legyen ; az oskola csengettyűje szólhatna, részint új diligentiára a felsőbb oskolában tanitványnyá vált tanárnak; részint a lakodalmi vendégeknek, sovány, de szívesen hagyott vacsorára ; de a vendégek hivatlan is eljönnek — s a leczke előtt még annak a felső templomba keresztelésre hivó harangnak kell szólani, melyet nem az élők, hanem a halottak hallanak. Kéretnek a Keresztények! hogy csak annyi jöjjön, a hány szükséges, hogy a házat a lakadalmi gőz ki nem jöhotésére jól bécsinálják. A künn ragoknak is jó étvágyat! inig az ő vendégeik is megérkeznek. Emlék se legyen: hanem ha valaki egy pojnik almafát ültet a ház eleibe; a gyümölcsét szedőktől vagy róla oltóktól vegye köszönetét! azon 3 nevezetes almára emlékeztetve, melyekből az első anyánké s a 22
