Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
318 b) Iskolaév elején előadásai megkezdésekor tanítványaihoz intézett két rövid beszéde. Továbbá: c) Gr. Toldalagi Viktorhoz névnapjára irt köszöntő levele (1853.) d) Nekrolog B. Kemény Pál halálára (1854.) e) Vigasztaló levele fiához Gergelyhez 1854. okt. 25. Es utoljára f) Jelentése és ennek egy más impurum töredéke. a) Tan- és nevelésügyi elvei. Nem azon rosszról van szó, mely az érő gyümölcs keserűsége — sem földi neveltetésünk szükséges viszontagságairól, ha szintén ezek közül sokszor vágyódunk haza: hanem azokról a rosszakról, melyekkel ezen kis életet tulajdon magunk annyiképen megkeserítjük egymásnak. Mikor értjük meg, hogy mindnyájan elesünk ebben a tulajdon magunk ellen dühösködő háborúban? — s mikor záródik be Jánusnak az első Káintól fogva mind nyitva álló ajtaja? hogy a mennyé nyíljék a földön meg. Egymást szaggató fenevadak ordító pusztája ez, a honnan az égnek az Isten képeivel kellene visszaragyogni; elszakadt a szeretet odakötő szent láncza, s az elsötétült csillag jajgatva számkivetve bujdosik — azon kevesek, kik keresik egymást, sem találhatják fel, a legmelegebb szivek is magánosán fájdalommal vernek a mindenfelől kizáró jégfalak között, egy zivataros éjszakában külön lámpásoknál fut kiki haza, félve mindentől s leginkább egymástól, s a maga magát emésztő minden felé rivó setét zűrzavarban csak erre a szóra lehet világosság Van Isten, atyja a világnak. De mikor hozza fel a szeretet angyala az ezredek elpiruló hajnalán azt a napot, melynek sütésén leolvadnak a kevélység és gyülöl- ség jégvárai, s feltámadván kiki, mint megannyi senyvedő halott, külön kriptájából, mind az örömben, mind a fájdalomban lévő örökségünkre nézve testvéreknek ismerjük meg egymást, s a köztemplom kiderülő égboltja alatt minden szivből kivettetvén az En bálvány, mindenik egy véghetetlen Atyával s egy világgal telvén meg, azon Mi atyánkkal zendül meg az ég, - boldogsággal mosolyog vissza a véghetetlen, az örökkévalóság szeretet gyűrűje tündöklik a föld körül, a belső teremtés első örömkönnyeket gyöngyözik, — s az angyalok dicséretet énekelnek. Ekkor lesznek egybegyülve az örökösök az uj testamentum teljesítésére — arra az osztályra, a hol csak mindennek juthat minden egészen — a testvéri közszeretet kincse ez. Nincs addig örökség, mig Atyát nem vallunk, s nem vallhatunk atyát, mig egymást, annak gyermekeit megtagadjuk. De miképen tétessenek a most szinte megesmerhetetlen testvérek olyanokká, hogy azokat önként megismerjük; ez a kérdés: a legelső lépés az Isten képét a tudatlanság s miveletlen vadság homályából s szennyéből kivenni; a többi önként következik. Sokrates a vétket a tudatlanság leányának mondotta. Tanítani kell, de jól tanítani — mindent, azon nagyobb részt is, mely eddig a nappalnak közepette is éjszakában hevert. Első ítélet az, a mit a Schlötzer előtt volt Professor után sokan szeretnek: Zeige dem Bauer Ochsen ja nicht, dass er Hörner habe; épen azt kell vinni véghez, hogy ne legyen szarvok, legyenek emberek— s ne is legyen miért döfjenek — ha csak egy részben van is a fene, az egészre terjed. Az igaz mind elmebeli, mind szóbeli kimivelődés szüli egyedül az igaz mind földi, mind mennyei polgárokat és az állandó bátorságot.
