Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
274 gém, nehogy mathesisbe merülve a hit dolgában is hasonlót kívánjak, annyira meghűltem a mathesishez, hogy n. b. Radák Adám ajánlván, hogy maga költségén az ingenieur Akadémiába küld: azt feleltem, hogy ideigi fényért örök idvességemet fel nem áldozom1) az évekig tartott theologiai tanok kétharmada lévén még hátra. A censura után hol egy, hol más ellenvetés jővén eszembe, mindenkor megmondottam a nagy Gamalielnek,8) hogy a sátán mivel kisért. Végre mikor a kiürült feneket láttam, fanaticusból atheus lettem — iszonyú állapot; éjjel a temetőbe mentem, hittem, hogy az ördög kezében elkárhozott vagyok —; mig végre a jó lélek oda húzott, a hol most vagyok — örökkévalóság utazója, már havazó estvéjén egy bübájokkal teljes napi útnak — vagy inkább egy zivataros s félelmes éj reggelén, hol egy felsőbb nap érkező sugai’ai a véghetlen út folytatására mindinkább bátoritnak véghetetlenül; mert a megérkezés sírkő volna — egy élet csak egy kerék fordulat a mind elé vivő véghetlen utón — véghetlen a világ könyve, s azon I is soha el nem érhető, de mindinkább közelítendő határa a külö- nök egybeolvadásának, minden testvéreknek a véghetetlen atyai szivben. Ezután kezdettem életneméről gondolkodni: Kolozsvárt sokáig járva a rajzoskolába, nagy kedvet kaptam különösön a históriai képíráshoz: a professor sokszor mondván Verfluchte Keckheit im Planzeichnen, arra unszolt, hogy képiró legyek; de a szemem lőpornak, melyet magam csináltam, véletlen fellobbanásával annyira meggyengült, hogy az orvosok minden jó szemet kívánó életneméről lemondani tanácsolták. Ugyanazon időben állván fel az első'ma- gyar Játékszín, azon többször játszottam is s az első magyar operát az Arany időt hallva, másnap hegedülni kezdettem tanulni, de késő lévén már, praxisom messze maradott a theoriától.3) *) *) B. J. „A theologiában oly mester volt, hogy az abban híres kolozsvári prof. Szilágyi (Szathmári ?) azt állította, hogy helyette töstént beülhet tanitni a kathedrába. — De akkor az által elragadtatván s tapasztalatlan, jó útmutató, vezető nélkül szülkölködő növendék oly szerencsétlen rósz útra ficzamodott, hogy a fanatismus veszélyes örvényénél bnzgolkodott és semmivé vált volna, mig egykor egy szerencsés pillanatban magába szállván s fontolóra, apróra véve kezdvén vizsgálni a biblia helyeit, s ábrándjiból fölébredvén, rezzenvén irányja megfordult s szinte az ellenkező örvénybe esett, s semmit se hitt, mikor — mint mondja — magát rendkívül szerencsétlennek, s mintegy égből leesettnek s a kétségbeeséssel küzködőnek érezte; mig végre az okosság, értebbség által közeledett a helyes középuthoz!“ *) Az előbb említett Szathmári Mihály theol. professor. s) Zene ismeretét, illetőleg eltérőleg ir Bolyai Gergely, Bolyai Farkas fia. Többszőr beszélte, hogy gyermek s fiatal korában az itthon hallott akkori czigányzene, nem sok hatással volt reá; de Göttingában az
