Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
Osztálytanító volt a rbetorica classisban s praeses a mathesisben és régi nyelvekben. Lázár János fögondnok Imre nevű fia mellé nevelőnek a professorok Kovásznak ajánlották és adták, mint legjelesebbet az intézet deákjai között. Hogy e megbízásnak teljes sikerrel felelt meg s feladatát szerencsével oldotta meg Kovásznai, növendékének, a jeles ifjúnak 1761. január 18-án történt halála alkalmával egyetemről küldött „Laudatio fuaebris“ -e mellett az is bizonyítja, hogy nagytekintélyű, tudományos, költő és szónok patronusának Erdély oraculumának és államférfiának bizalmát mindvégig — annak 1772, november 26-án bekövetkezett haláláig — birta, vele levelezésben állott, sőt szabad idejét is, mint tanár, nála töltötte Gyalaku- tán, s a család tagjának tartatott. Harmincz éves korában, 1760-ban külföldre, a leydai akadémiára ment Erdélyben szerzett ismeretei kiegészítése s tudománya betetőzése végett,1) hol közel három évet töltött, tökéletesítvén magát a tudományok mindenik ágában. Hazatérése 1763. végére esik ; deczember 12-ón a kollégium seniora 24 dénárt fizet a Kovásznai Sándor uram ládáit szállására hordó szekeresnek. 1764. jan. 16-án ugyan az ő számára 4 theca csinálásért s egy festett nagy asztalért 7 frtot; márczius 3-án egy czifra szókért, mely a coetus házában állani szokott, a szállására pedig ugyan őkegyelme számára 6 egyes székért 4 frtot; borának régi szállásáról mostani házához való vitelére 18 dénárt. Beigtatta január 23-án Rozsnyai József vice kurátor.2) Ugyan ezen év júniusában az Enyeden tartott generalis synodusra censor- nak rendeltetett a papságra kibocsátandn ifjak megvizsgálására, ő maga is ekkor szenteltetett fel. Tudományos képzettségéről, ismereteiről a Bécsi Magyar Kurír3) vásárhelyi tudósítója, ki nagy valószínűséggel kartársa Zilahi Sámuel, nekrológjában ezeket Írja: „A régi nyelveket, zsidót, görögöt, deákot az ezekhez tartozó régiségekkel és históriákkal együtt nagy előmenetellel tanította. Mennyit vesztett legyen a mi országunk sőt nemzetünk a tudományos dolgokra nézve ezen nagy embernek halálában, még azok is jól értik kinyomatott egy nehány munkácskáiból, a kik személyesen nem ismerhették. A szentirást úgy tudta és magyarázta, mintha gyermekségétől fogva — egyebeket el mellőzvén — minden elmebóli s testi tehetségeit annak tanulására fordította volna. Az említett három régi nyelven írott könyveket tökéletesen értette és magyarázta. Oly tiszta deáksággal ólt munkáiban, mintha Cicerónál 202 0 Nánási feljegyzése, lásd Inczénól. 2) Anyakönyv 116. 1. á) Hatodik évfolyam 1792. 424-426. 11.
