Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

és az ő ideje körül virágzott római íróknál soha semmit egyebet nem tanult, nem olvasott volna. A régiségeknek semmi rejtekhelyei nem voltak előtte elrejtve, azokat mind felbukálta és az azokban talált kincseket úgy megőrizte emlékezetében, hogy azokat mikor helye és ideje volt, mindjárt előmutathatta. Az universa, ekklezsiai és magyar históriákat úgy eszében tartotta, mintha azoknak a régi történeteknek maga is csak tegnapi szemlélője lett volna. E mellett nagy philo- sophus,1) nagy mathematikus, nagy rhetor, nagy poéta, egy szóval: minden nagy volt. Elvesztette őkegyelmében a mi országunk a legnagyobb literatort. S a mit legnagyobb bámulással szemlélhettünk életében, ennyiféle tudományok bírása mellett is oly bölcsen tudta kormányozni azok között a megkülönböztetést, hogy a legelsőséget a szentirásnak tulajdonította; halálos ágyán is a körülötte levő tanítványnak oktatására ilyen vallást tévén: „A szentirás kedves forrás, drágalátos kutforrás, abban van minden gyönyörűségem; a 103-ik zsoltárt2) nem adnám a világ kincséért.“

Tudományát, ismereteit az intézet ifjúsága mellett az erdélyi ref. egyházállam és magánosok is igénybe vették. A főconsistoriura által 1769-ben kiküldött irodalmi bizottság, literaria commissio Kovász- naira bízta az eddig használt Rudimenta kézikönyv helyett most bevetetni határozott Bél Mátyás pozsonyi tanár cellariana grammatikájának olyformán való elkészítését, átalakítását, hogy egyik oldalon a latin, másikon a magyar szöveg legyen, úgy a Freyer oratoriájának is kivonatos elkészítését. Ez ügyet illetőleg 1770. jan. 28-án Sze- benből a főconsistorium válaszolja Kovásznai levelére »hogy a gram- matica és Freyer oratoriája készítése iránt irt mind az udvarhelyi, mind a kolozsvári professoroknak, hogy M.-Yásárhelyre menjenek a húsvéti szünidőn, együtt concertaljanak és a munkát állandóvá tegyék, hogy praelum (sajtó) alá mehessen.3)

Báró Daniel István 1774. ápril 25., 27. és 29-én Ölvesről három levelet küld Kovásznainak kinyomatandó müvek tárgyában. Ezek ifj. b. Daniel István (meghalt 1772-ben mint katona) emlékére Kovács József enyedi tanár által készített beszéd és Kovásznai által irt carta (oszlopirás), magyar és latin versek. Ezeket Kovásznai rendezte sajtó alá.4) A nyomtatási engedély megadatott 1775-ben s ugyanazon évben megjelent az »Emlékezet köve.“ *)

*) Székely Márton m.-vásárholyi pap s Kovásznai személyes ismerője azt jegyezte meg róla, hogy philosophiája nem volt systemához kötve, de arról (systemáról) s kivált annak apróság részeiről nem is sokat tartott.

*) Áldjad ón lelkem az Urat.

8) Kolleg, okmánytár 39, sz. 4) U. o. 40. sz.

203