Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

■■na

159

lakó említett Berzétei uram rotictajának tegnapelőtt meg is parancsolta két officir által, hogy onnan kiköltözzék, mert kihányatja, semmi hasznavehető tárgyat, házi-eszközt (utensile) pedig el ne vigyen belőle, mert rosszul jár. Mely dolog iránt mikor professor Zilahi András, Kamaráéi György és Pósaházi Pál atyánkfiái által pe- nes instantiam requiraltuk volna, ő excollentiája ezt resolválta, hogy ő excollentiája szolga és valamit a Suprema Majestas parancsol, azt kell cselekedni; az ő Felsége szolgálatja penig azt kívánván, hogy a várat fortificalja, mert sok militianak kell ide collocaltatni, azoknak officináié ház kell, az ekklesiat, kollégiumot és most actu jelenlevő miniszterek (papok,) professor házait immunitalui s protegalni igyekezik, de ebben nem szolgálhat, és könnyebb nekünk egy viduat accomodalnunk, hogy uem egy actualis miniszter, vagy professor turbaltassék“ stb.1) Nincs ugyan írott adatunk e ház tényleges elvételét illetőleg, de bizonyosnak vehetjük azt, hogy a katonai parancsot teljesíteni kellett. Különben is már idő kérdése volt az egyház-iskolái ügyek sorsa.

A kollégium kiköltözése Fehérvárról és 2-ik vándorlása.

Eljött, megérkezett végre a nem várt s a kollégiumra nézve gyászos emlékezetű 1716-ik esztendő is. A megelőző évben, 1715- ben már Steinwille István generalis és gróf Kornis Zsigmond kormányzó letették az építendő uj erősség alapkövét. A várópitésnek tehát folyni, haladni kellett s a vár eddigi lakóinak távozni, kiköltözni, hogy az építésben gátul, akadályul ne legyenek. A kollégium eltávolításának, a ref. papi, tanári, püspöki szállásoknak s magának a székesegyház átadásának ügyei már a kedélyek nagy felindulása és háborodásával tárgyaltattak az országgyűlésen. Steinwille generalis, királyi biztos a ref. egyház rendéihez küldött Brukhausen titkára által szóbeli izenet utján a kollégium és a hozzátartozó javak átadását méltányos elégtétel és illő kártérítés mellett kívánta, valamint azt is, hogy a leendő kártérítés czóljából mindkét részről választassanak küldöttek az átadandó javak megbecsülése végett és megígérte nevezett királyi biztos ezen kártérítésnek a császárnál leendő kieszközlését is. Sőt a ref. egyház rendéinek egy folyamodváEgyházkcrületi levéltár 6 -1714.