Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
81 menyen innét a mester, számban adja a pástoroknak gondviselések alá a könyveket s legyen catalogusa a mesternek is a könyvekről. 12. A deákoknak litigálásának dirimálására való hely, mikor akarják, akár a scholában s akár a parochiában legyen, a schola törvénye szerént. 13. A scholában se szekérrel , se lóval ne szánjanak. 14. Inventarium legyen minden kamarában levő eszközökről, és ha ki mit ront, pusztít, mikor kimenyen a kamarából, fizesse meg- A kivűl való épületekre is a mesternek szorgalmatos gondja legyen. 15. Ha ki vagy pénzt ád a scholához mindenkoron való megmaradásra , a mester introductiójakor olvassák el a mátrixból az olyan keresztyén embereknek mind neveket s mind pedig a mit conferal- tak, emlékezetre.“ Ezen utolsó pont alatt tett intézkedés folytán az adományok és hagyományok bejegyeztettek folytonosan a Csulai-fóle anyakönyvbe, mely legtöbb adatot tartott fenn iskolánk történetéből. Ugyanez őrzött meg egy igazgatói beköszöntő beszédet is, melyet Fogarasi Mátyás — a tanügynek uj lendületet adott Apáczai Csero János tanítványa és Pápai Páriz Ferencz tanítója — írt és elmondott 1659-ben Dézsen, 1662-ben Marosvásárbelytt igazgatói széke elfoglalása alkalmával és anyakönyvbe jegyzett Gidófalvi Balázs 1665-ben. E beszéd tájékozást nyújt nekünk arról, rnikép állott erdélyi iskoláinkban a tanügy a XVII. század közepén. A történelmi kép élénk festése mellett a beszéd alakja, Cicerói nyelvezete és irálya indokolják itt annak teljes közlését. „Taceamne an loquar, animus in ambiguo haeret; tacere namque et intra silentiura me continere jam dudum hic insolita consvetudo et vester frequentissimus confluxus, denique officii inéi ratio, quod ingressurus sum, et finis, ob quem cathedram conscendi hanc, non sinit, imo ürgét, exstimulat; loqui autem ac vincula sermonis sol- vere non usque adeo permittit, remoratur ingenii mei tenuitas, fa- cundiae in dicendo inopia, verboruin impolities meorurn, ac metus, quem exinde traxi ac traho, quod vestrá amplissimá ac favorabili praesentiá vix quidpiam digni afferre me posse sentiam, timeamque quasi pertremefactus, ne ariditate styli ac incompto iniucundove orationis íluxu vestram in me audiendo attentionem penitus extin- gvam, animum benevolum avertam, efficiam ut oculos, vultus, c
