Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

19 felé vegyen szabadságot magának, ráuduljon fel Magyarországra, is­merkedjék meg Zokolyival, a tudomány Maecenásával s Magyaror­szág ezen igazi phoenixével. Decsi válasza: „Vettem leveledet legkitűnőbb uram, melyből ki nem mondha­tom, mennyi gyönyörűséget meri tettem. Mert ez legelső leveled s úgy van Írva, hogy abból nagy tudományosságodat és miveltsége- det, s irántam való különös jó indulatodat átláthattam. Hogy en­gem távol lévőt s arra csaknem érdemetlent oly szeretettel s oly tiszta szívvel ajánlottál Nagyságos Zokoli urnák, ezen irántam való ily nagy szívességedet annyira köszönöm, hogy azt mindig minden alkalommal a legkészebb leszek meghálálni. Mert ámbár az el­nyerendő állapot reménysége barátaim előtt az igen nagy bizony­talanság miatt csekélyebbnek látszik is, mintsem hogy az út oly nagy költségével és fáradtságával kelljen megvásárolni, nekem mind a mellett is, a mint a tanácsok minden indokait jobbra-balra meg- hányom-vetem, több tekintetből tanácsosabbnak látszik, hogy ezen reménységgel s ez alkalommal Magyarország azon nagy főurait meglátogassam, mint az, hogy ezen háládatlan és fösvény ország­ban tovább is mintegy syreni sziklához lánczolva, végkép elsor­vadjak. Mert akár az ország közzavarait tekintsem, akár törekvé­seim s állapotom nyomorúságos voltára gondoljak, bizony semmi sincs a mi nagyon is ne buzdítson a kibujdosásra. A mint Németországból visszatértem, egészen ezen ország dí­szítésére szenteltem magamat, azt gondolván hogy kibujdosott ro­konaimmal együtt itt majd tanulmányaimra nézve valamely kissé nyugalmasabb állomást nyerek. Ezen szándékkal ajánlottam a Fel­séges fejedelemnek azt a valóban nagy fáradsággal szerkesztett „Syntagmá“-mat. De nemcsak, hogy méltó jutalmát nem nyertem ezen munkámnak, de még felét sem kaptam vissza arra tett költ­ségemnek. Nemsokára ezután, midőn fényes föltételekkel a pataki gymnasium igazgatására meghívtak, bizony akaratom ellenére tar­koly helységtől vette, eredetét pedig mint Szokoli és Kis-Yárdai csa­lád a Báthoriakéval közösen a Grutkeled nemből hozza le. Miklós, e néven Y-ik, 1595-ben követségben volt III. Zsigmond lengyel királynál. Felesége Telegdi Kata, leáuya Erzsébet, pribéri Mélith Péterné, ki ja­vait örökölte Nagy Iván X-ik k. 786 s. k. 11. és b. Radvánszky Béla „Századok II, k, 509—512. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents