Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
20 tottak vissza azok a szomorú halállál kimúlt pártfogóim,1) és nagy támogatás reménységével ezen iskola igazgatójává tettek. Mit tettem itt, minden támogatástól s a szokott fizetésecskétől is csaknem egészen megfosztatva, álljon más tudósok ítéletén, ón törekedni fogok, hogy a maradék előtt, ha a végzet úgy akarja, annak bizonyságát adjam. Azt bizonnyal merőm állítani, hogy egy magam, ily nagy szorultságra jutva is, többet tettem az ifjúság oktatásában, mint haton azok közül, a kikről látjuk, hogy azt igeu fényes fizetésért teszik. De ezen fáradsággal sem elégedve meg, hogy más tudós férfiakat is hasonlókra s nagyobbakra ösztönözzek, s a fejedelem kegyét és segélyét megnyerjem, szorgalmam más kisebb mutatványain kívül, még két meg nem vetendő fontosságú munkámat ajánlottam fel a minap a Felséges fejedelemnek. Egyik volt az általam magyarra fordított Sallustius,2^ melyet midőn a Felséges fejedelemnek ajánlottam, ugyan az történt velem, a mi Theodorus Gazával, ki midőn Aristotelesnek azt az állatok históriájáról irt roppant nagy munkáját görögből lefordítva, hanem csalódom, Julius pápának ajánlotta, attól oly édes kevés pénzt kapott, a menynyire a könyv díszes kötését becsülték volt. Csak annyiban volt Gaza nálam szerencsésebb, a mint illett is, hogy ő ha többet nem, legalább a kötés árát megkapta, nekem pedig, tőlem még az is megtagadtatván, minden munkám és fáradságom kárba veszett. Magyarország históriája pedig, melyet körülbelől öt évi folytonos munkával összeszedegettem és tehetségein szerint egybe állítottam, mennyi izzadásomba került, istent hívom bizonyságul, mert az emberek ítéletét a kellőnél igazságságtalanabbnak tapasztalom. Midőn ezen dolgozatomat is a Felséges fejedelemnek ajánlottam, s azért valami útiköltséget kértem, mind abból, a mit megnyerni óhajtók vala, semmit nem nyerhettem. Mit tegyek tehát? Vájjon azoknak szenteljem munkáimat, a kik se nem kívánják, sem ingyen elfogadva sem becsülik? Bolond legyek, ha valaha bárki tisztességére egy bctiit is irok. ') Az 1594-ben kivégoztetott Kovacsóczi Farkas cancellár, Kendi Sándor és Fercncz tanács nrak és társaik. 2) Megjelent Szebenben 159(i-ban, a fejedelemhez intézett 'latin ajánlással, s az olvasóhoz szóló magyar élőbeszéddel, mely kelt 1595, szeptember 29-én.
