Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881

- 6 meleg szeretet, a mely környezte életében, megsiratta halálában, pályatársainak őszinte gyöngéd barátsága, tanítványainak ragaszkodása és tisztelete. Bízom, hogy az az érzés, a mely a vesztés fájdalmait, az elhunyt emlékezetét annyi kegyelettel őrzi, ápolja, ugyanaz az érzés biztató előleg gyanánt támogató jóakaratot, buzdítást, a kezdet nehézségeire való tekintettel egy kis elnézést nem fog megtagadni az utódtól, a ki a kitartó munkakedv szerény ígéreténél, hivatása iránt való lelkesültség egyszerű biztosításánál többet zálogul adni sem tud. Eképen remélem, igyekezve is, legalább részben betölteni anmk a helyét, a kinek emlékezete áldott legyen miközöttünk mindörökké.

Ez állás elfoglalásával járó évszázas szokásnak hódolva, engedjék meg ez ünnepélyes alkalommal székfoglaló beszédemben futó átpillantást tennem a természet- tudományok móaszere felett, a miért legyen szabad becses figyelmeket rövid időre kikérnem.

Gyakran van alkalmunk azt a nyilatkozatot hallani, hogy a physikai és erkölcsi világ buvárlata két egészen ellenkező irányú, sőt össze sem egyeztethető foglalkozást nyújt az emberi szellemnek. Élesen szokták megkülönböztetni a természettudományokat az úgynevezett philo- sophiai tudományokból, a melyek a szorosan vett philo- sophia, vallás, jog, erkölcs, történelem, művészet és nyelv körébe tartozó ismereteinket ölelik fel. Az a vélemény épen nem ritka, hogy főkép ezek a tudományok vannak hivatva kielégíteni az ember felsőbb szellemi szükségleteit, s így kizárólagos jogosultságuk vau az ember értelmi nevelésére, a mig a természettudományokra csupán hasznosságuk miatt