Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881

Tanévet bezáró beszéd.

Tartotta:

HORVÁTH GÁSPÁR,

igazgató tan ár 1882. június 30-kán.

„Valamely ember messze földre akarván menni, előszói itá az ő szolgáit és minden pénzét kezökbe adá. Egynek ada öt táleutumot, másnak kettőt, harmadiknak egyet és azonnal eliuene messze földre.“

A két első kereskedett azokkal. „A ki egy tálen- tumot vett vala, ehnenván elásá azt a főidbe, és elrejtő az ő urának pénzét.“ Sok idő múlva haza térvén az ur, számot vetett szolgáival. Az, a kinek öt táleutumot adott volt, más öt táleutumot nyert azokon. Aki két talentumot vett volt, igy szólt: „Uram, két táleutumot adtál vala nékem, imé két táleutumot nyertein azokon.“ Es monda a kettőnek az ur: „jól vagyon jó és hiv szolgáim, a kevesen voltatok hívek, többre bizlak ezután.“ És eljővén az is, a ki a kapott egy táleutumot elásta a földbe, igy szólt: „Ihon a te pénzed megvagyon.“ Felelvén

pedig az ő ura, mondá neki: „Gonosz és rest szolga, kellett volna az ón pénzemet pénzváltóknak adnod, és én megjővén, nyereséggel vettem volna el az én pénzemet.“