Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881
18 tótunk s valamely közös név alá foglaljuk. Ezen fajfogalmaink, lehetnek alsóbbak vagy felsőbbek a szerént, a mint emlité- sökkel több vagy kevesebb érzet, együttes emlékezetét akarjuk felidézni. E fogalmaknak csak annyiban van értelme, a mennyiben azoknak a természetben megfelelő testeket, jelenségeket tudunk felmutatni. Tannak továbbá fogalmaink, a melyek alatt egynemű érzeteinket vagy bizonyos egymásután fellépő érzetek összegét értjük a nélkül,hogy azokat épen valamely testhez kötnek. Ezek történeti fogalmaink, melyekkel valaminek a megtörténtét akarjuk kifejezni Ezek körébe a t ü n e in é n y e k tartozna k. A testek és tünemények azonban csupán gondolatvilágunkban vannak egymástól elválasztva, a természetben külön lényiségiik nincs. A tünemények azok a tulajdonság- és állapotváltozások, melyeket a testek feltüntetnek érzékeink előtt, viszont a testek csak az érzékelt tünemények által léteznek reánk nézve. Tünemény önmagában mint éjféli kisértet, testetlen lény lehetetlen ; test, a melynek ne volna hatása, a tétlen renyhe tömeg nem létezik. Valójában ilyeneket nem is képzelhetünk. Az emberben megvan az a határozott objectiv áramlat, mely szerint a legsubjectivebb- nek tartott érzeteit is mintegy megtestesíti. Az érzést és gondolkozást az érző és gondolkozó embertől épen úgy nem tudjuk elkülönitni, mint a mozgást és hangot a mozgó és hangzó testtől. A meleget, fényt, világosságot bármiképen feszítsük is képzelő tehetségünket, ha már egyszer külön lényiségeknek akarjuk tekinteni, ha még tízszer olyan finom fluidumnak is, de csak fluidumuak, anyagnak lehet képzelnünk. Az emberek nem abban tévedtek, hogy e tüneményeknek valamely anyagi állományt tu-
