Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881
— 15 — síinknek lehet kisebb vagy nagyobb köre ; a positiv tudományok czélja ezt a kört minél szélesebbé tenni. Azzal azonban még nem állapodhatunk meg, ha minden egyes ténynek törvényszerűségét megismertük, hanem magasabbra emelkedve a tényekei szabályozó törvények után kell kutatnunk. A tényeknek mindig legközelebbi okát fürkészve, azt valamely más tényben találjuk; meggyőződünk arról, hogy egy tény önmagától elé nem állhat, hogy ugyanolyan okok műidig .ugyanolyan okozatokat hoznak létre. Tapasztalatainknak lelkiismeretes egybevetése által eloszlatjuk azt a netalán balga hiedelmünket, hogy valami csak úgy véletlenül történhetne, s mindinkább erőre kap bennünk az a meggyőződés, hogy • bizonyos tényeknek más meglevő tényekből szükségképen be kell következniük. Tapasztalataink elégtelen vagy elégséges volta idézi elé ama különböző lelkiállapotokat, mis ;eréut kétkedünk vagy bízunk, reméljük vagy határozottan várjuk valamely ténynek bekövetkezését. A bizonyosságnak emberre nézve lehető legmagassabb fokát a természet törvényeiben fejezzük ki. Mennél több tényt ölei fel a törvény, annál általánosabb; s a természet alaptörvényeiben igyekszünk minden ismert tényt belefoglalni. A tények legközelebbi okáról átmegyünk egy másik tényre, a melyhez viszonyítva az előbbi ok csupán okozatnak tűnik fel, s közös eredetüknél fogva minél több tényt füzünk egymással össze : e kapcsolatnak szószerinti kifejezése az, a mit közönségesen törvénynek nevezünk, lényegében nem egyéb, mint elvont fogalom. E törvények a tapasztalatból vannak elvonva, s hiá- ban iparkodnánk azok forrását egyebekben keresni. A
