Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881
16 mi igaz, az a tapasztalat által, nem pedig önmagától igaz. Uj igazságok ismeretére csak a tapasztalat által juthatunk, s a midőn már igazaknak elismert törvények alapján tényeket magyarázunk meg, ismereteinket tulajdonképen nem gyarapítjuk, azokat csupán határozottab- bakká, biztosabbakká tesszük. Ha a tudomány czélja a természet törvényeinek megállapítása, úgy anuak elhaladása nem várható egyébtől, mint a tapasztalattól, melynek segédeszközei a megfigyelés és kísérlet. Helyes volna-e a tudományban eldobni azt a módszert, a melynek alkalmazása a közönséges életbeli igazságok megismerésére segített? Nem-e inkább ezen csapáson kell fokozatosan tovább haladnunk, mint hirtelen egy nagyot ugorva a lehető legtávolabbi okokra, melyeket legfeljebb sejtünk, azokról igyekezve levezetni visszamenőleg egyes tényeket? Melyik módszer által lehetünk leginkább megóva a csalódástól? vagy inkább kérdjük: miben áll ismereteinknek bizonyossága! Egyedül csak abban, hogy gondolatunk folyamata megegyezzen az előttünk végbemenő természeti folyamatokkal. Mint lánczszemek fűződnek egymásba egyrészről a természetben az egyes tények, másrészről azokról való gondolataink. A bizonyosság a kettőnek congruentiájában van. A természet a maga rendjét sohasem zavarja meg, de igenis összekuszálhatjuk mi magunk gondolataink rendjét. Minek kell tehát ellenőrizni, hogy valót gondoltunk ? a természetrendjéuek. Ha csak egy lánczszemet ugrottunk is át, gondolataink bármily logikailag is folynak egymásból, az igazságot, a tárgyias igazságot soha fel nem tüntethetik. Módszerünk tehát nem lehet más, mint a tények megfigyeléséből, kísérletekből vont következtetések s az objectiv bizonyítás módszere.
