Református Kollégium, Marosvásárhely, 1879
— 25 iskolánk jogi és vagyoni gondnokává nevezte ki. Mig mint professor, szellemi tekintetben virágoztatta fel iskolánkat, most anyagi ügyeit rendezte gondos utánjárással s ritka szakértelemmel. 1861-ben a jogi tanfolyam újból kezdetét vevén iskolánknál, ő is visszahelyeztetett tanszékébe, honnan hajdani lelkesedéssel hirdette nemzetünk elévülhetetlen jogait. Yégiil bő tapasztalatainak és széles ismereteinek kincses házát, nagyobb körben is hasznosítani kívánván, 1865-ben tevékeny részt vett az erdélyi országgyűlésen, 1866-ban a pestire ment, hol az alelnöki díszes helylyel tisztelték meg. Itt aludt ki 1867-ben közjóra világított élete. Régi vágya, hogy iskolánk és családja között oly régóta létezett szoros viszony halálával ne szakadjon meg, 1866-ban valósul, midőn a főconsistorium fiát dr. Dósa Miklóst, mostani igen tisztelt algondnokunkat, ültette az akkor ürességben volt egyik jogi tanszékre. Ugyanazon évben már a jegyzői toll isreábizatik,melyeta Dósákpon- tosságával és élelmességével vezetett 1870-ig. 1871-ben a királyi Ítélő táblához bírónak nevezteti ki. És itt bevégződött iskolánknál kifejtett működésének első szakasza. A csak nagyjában előszámlált tények tudatából mentem azon mély meggyőződésemet, hogy megválasztatásuk sokat ígérő szellemi nyereség. Hosszú boldog életet kívánunk fő- és algondnok uraknak, s istennek legjobb áldását kérjük működésükre, hogy reményeink, melyek oly biztatólag intenek felénk, iskolánk, vallásunk, nemzetünk és édes hazánk javára, üdvére testet ölthessenek. Éljenek!! Felejthetlen pályatársunk Mentovich Ferencz halála következtében, ürességbe jött tanszék betöltésére elöljáróságunk Dósa István tanárjelölt urat, iskolánk szép reményű egykori növendékét, ki vántaideiglenesen alkalmazni. 0 azonban, akkori egészségi viszonyai miatt, a meghívást nem fogadhatván el, Bedőházi János okle- eles tanár urat, illetékes helyekről érkezett sok és meleg ajánlat folytán, alkalmazta ideiglenesen, helyettes tanári
