Református Kollégium, Marosvásárhely, 1878

8

mai napság Kantra hivatkozni: a legdurvább anachronismus. Állitásom igazolására röviden csak azt hozom fel, hogy Kant 1804-ben halt meg, Bolton műve : „New system of Chemical phylosophy“ pedig, a melyben oly bámulatos egyszerűséggel és mégis világosan van megállapítva az atomsúlyok fogalma, 1807-ben, tehát 3 évvel Kant halála után 'jelent meg; a Gay-Lussac-v6\ nevezett „térfogat-arányok törvényének“ felfedezése 1809-re esik és a modern atom-elméletnek alapvetője, ama nagyszerű general isatio, melyet most az Avogadro-törvénye néven ismerünk, először 1811-ben lett kimondva, 1814-ben ismét felfedezve és csaknem egy fél század múlva érdeme szerint méltányolva. Kant a maga korában gúnyolódhatott a „csomócskákkal“ — a mint ő az atomokat nevezte — de bizonyára másként gondolkodik vala, ha az inductionak e korszakalkotó vívmányait megéri.

Az előadottakból kitűnik, hogy nemcsak a nagy közönségben, hanem az exclusiv tudományos körökben is akadunk oly egyoldalú felfogásra, a mely a vegytanban csupán a vizsgálódások gyakorlati alkalmazását látja, míg a tudománynak tulajdonképeni lényegével ismeretlen.

Mi hát a vegytani tudományos búvárlat lényege és miben áll a vegytannak, mint természettudománynak, feladata?

A chemia az anyagi változások tana. Vizsgálódása körébe tartoznak mindazok a természeti jelenségek, melyek a testek anyagának változásával járnak. A hatalmas trachyt- tömbök idővel termékeny agyagos talajjá mállanak szót. Az elporladott kőzet életet ad a növénynek, a növény romjain állati test épül fel, hogy majd „fejdelmi Caesar a föld rögévé“ válván, „repedt falon“ „sárfolt“ legyen. Beláthatatlan lán- czolata a szakadatlanul meg-megújuló anyagi változásoknak! És ki bírná a bizonyosságnak csak csekély mértékével is kísérni a jelenségeknek ama végtelen sorát, mely az anyag