Református Kollégium, Marosvásárhely, 1878

Ámde a tudomány alkalmazása nem a tudomány maga. A tudomány czélja nem a hasznosság. A tudomány czól önmagának. A tudomány tényeinek gyakorlati alkalmazása magára a tudományra nézve csak alárendelt jelentőségű. Azért nincs miért megütköznünk, ha azok, a kik a tudományos vizsgálatok lényegét el tudják választani a vizsgálódások eredményeinek gyakorlati alkalmazásától, néha egészen más, kevósbhó kedvező, sőt sok esetben igen kicsinylő véleményt nyilvánítanak az olyan tudományról, a melynek a nagy közönség épen gyakorlati hasznosságát magasztalja.

Némely philosophok a modern vegytan vívmányai daczára is szeretnék fenntartani Kant-nak még a múlt század végén nyilvánított és akkor teljesen igazolt véleményét, hogy t. i. a vegytan, mint tapasztalati törvényeken alapuló tudomány, inkább „rendszeres mesterségnek, mint tudománynak volna nevezendő“;1 és míg egyfelől az újabb elméleti tanokat — melyeknek alapján pedig képesek vagyunk még ki nem kutatott testek létezését csaknem „apodiktikus bizonyossággal“ előre megmondani — számba sem véve, a „19. század gyalázatának“ tekintik, hogy „Kant iratai után még atomokban hihetünk“:2 másfelől szemben a vegytani vizsgálatok kétségbevonhatatlan gyakorlati fontosságával,kicsinylő fitymálással néznek alá a chemiára, mint oly empirikus ismeretek halmazára, a melyek egy valódi tudomány méltóságához nem illően, a közönséges élettel, sőt mi több! az életnek anyagi oldalával állnak kapcsolatban.

Nem lehet czélja a jelen értekezésnek e legalább is felületes felfogás bírálatába bocsátkozni: de az igazság érdekében tartozom annyit megjegyezni, hogy in puncto: vegytan,

1 Kant. Metaphysische Anfangsgründe der Naturwissenschaft. Előszó,

1 Knauer. „Zum Atomen-Mythus.“ Philosophische Monatshefte. XI. 463. lap.