Református Kollégium, Marosvásárhely, 1878
és feltétlen odaadás mellett nem lesz lehetetlen a nehézsó • gekkel megkezdve, a czélt megközelítenem. Ez hitem és törekvésem. Ily elhatározással,« törekvés megvalósithatására kérem ez ünnepélyes perczben egész bizalommal és teljes tisztelettel továbbra is a móltóságos főtanodai Elöljáróságnak általam már eddig oly gazdag és meg nem érdemelt mértékben élvezett jóakaró támogatását, tisztelt pályatársaimnak tapasztalataik gazdag tárházából merített bölcs tanácsait és végül — de nem utoljára — az oskolánk érdekeit szivén hordozó nagyérdemű közönségnek jóindulatú buzdítását. * * * És most, midőn a móltóságos főtanodai Elöljáróság határozatának s hazánk ref. főtanodáiban divó százados szokásnak hódolva, tanszékemet, mint e tanoda újonnan választott rendes tanára, ünnepélyesen elfoglalom: engedjék meg nekem, hogy székfoglaló értekezésemben azon kérdés fejtegetését kísértsem meg: miben áll a vegytannak, mint természettudománynak, feladata? Nőm tartom időszerűtlennek e kérdés fejtegetését főleg azon okból, mert napjainkban hívatlanok és hivatottak egyaránt tesznek oly nyilatkozatokat e tudományról, a melyekkel bizonyságát adják annak, hogy a feltett kérdésről soha komolyan nem gondolkoztak. Csak e tájékozatlanságnak tulajdoníthatom — mellesleg megjegyezve — azon körülményt, hogy némelyek — a kik pedig fennen hirdetik,hogy „a természettudományok tanítása, mint a nevelés eszköze: korunknak egyik szüksége“ — a vegytant, mint véleményük szerint „szaktudományt“, (a melynek ismerete tehát az általános műveltségnek nem szükségkópeni feltétele) a gymnasiumi oktatás köréből kizárva, a reáltanodákra és műegyetemre szeretnék szorítani. Holott — vó-