Református Kollégium, Marosvásárhely, 1878
leményem szerint — örömest megtűrnék a gymnasium keretében is, a testvértudomány, a physika mellett, ha legalább főbb vonásaiban ismernék a tudományos vegytani buvárlat lényegét. Mert akkor bizonyára tudnák paedagogiailag méltányolni Liebig-nek azon teljesen indokolt állítását, hogy: „az összes tudományok között egy sem nyújt az embernek oly sok tárgyat a gondolkodásra és annyi mindig meg-megújuló ismeretet; egy sem alkalmasabb a megfigyelő tehetséget a jelenségek közötti hasonlóságok és különbségek felfedezésében annyira ébreszteni és a gondolkodás törvényeit, azoknak szigorú bizonyítási módszereivel, a jelenségek okai és következményei felkeresésében annyira szemléltetni és gyakorolni, mint a vegytan.“ * A közönség valamely tudomány értékét rendesen csak direkt gyakorlati haszna után ítéli meg. Az egyetlen zsinórmérték, melylyel a tudománynak minden vívmányát móri: az élet szükségeinek és kényelmeinek kielégítése, egyszóval: a hasznossági tekintet. Ha ily szempontból vesszük bírálat alá a chemia vívmányait, már a legfelületesebb áttekintés meggyőz arról, hogy az összes tudományok között hasznossági rangfokozatban a vegytan áll első helyen, a mely helyet talán csak a physika vitathat el tőle. Tekintsünk bármerre: vegytani vizsgálatok eredményeinek alkalmazásával mindenütt találkozunk. Az egyszerű gyüfán elkezdve, melynek értékét csak akkor becsülhetjük kellőleg, ha vissza gondolunk arra a nem nagyon rég múlt időre, a midőn még szomszódról-szomszédra jártak egy darabka „eleven“ szénért, fel a legmagasabb és legraffináltabb fényűzés czikkeiig, a gyermekjátéktól a technika legnagyobb- szerü alkotásáig, alig akadunk az iparnak oly termékére, a * Chemische Briefe von Justua v. Liebig. 4-ik kiadás. Első kötet 2-ik lap.
