Református Kollégium, Marosvásárhely, 1878

A virágzó arab egyetemek fénye elárasztotta Nyugot- Európát. Az alcbymia ismerete csakhamar annyira elterjeded, hogy egész Nyugot-Európában már a 12. s különösen a 13. században, koruknak összes tudáskészletével felszerelve, fáradtságot nem ismerő kitartással, sőt csaknem az őrjöngésig menő szenvedólylyel koczkáztatták ezeren meg ezeren vagyonukat, életöket, hogy átkutatva a földet minden irányban és minden ismert anyagot, legyen az szerves vagy szervetlen, a kigondolható legkiilönbféle úton-módon keverve össze egymással, előállíthassák azt a titokteljes substantiát, a mely a bölcs kezében minden nemtelen fémet aranynyá változtat, sőt — a mint később hitték — minden betegséget meggyógyitni, a testet megújitni és az életet meghosszab- bitni képes.

E titokteljes substantia volt: a nagy magisterium, a vörös tinctura, a nagy panacea, a nagy elixir vagy legközönségesebb néven: a bölcsek köve, lapis philosophorum, a melyből elég volt egy rész, hogy Rogerim Baco szerint millió, sőt Raymundus Lullus szerint ezer billió rész nemtelen fémet változtasson aranynyá.

A bölcsek kövének előállítására szükséges volt mindenekelőtt a matéria prima cruda, az Ádám földje, a szűz föld, a mely mindenütt el van ugyan terjedve, de a föllelése bizonyos és csak az avatott előtt ismeretes feltételekhez van kötve. Ha ez megvan — mondja a 14. században élt hollandi alchymista, Isaak Hollandus — akkor az egész kószi- tósiuód : asszonymunka, gyermekjáték. Az ősanyaghól nyeri a philosoph a bölcsek íuercurját, a mi különbözik a közönséges kénesétől, azt a quintessentiát t. i., a mi minden fém előállításának feltétele. Éhez philosophiai aranyat adunk és a keveréket hosszabb ideig állani hagyjuk egy költő-kemen- czeben, a melynek tojás alakja kell hogy legyen. Így egy