Református Kollégium, Marosvásárhely, 1878

fekete testet nyerünk, ez: a hollófő, caput corvi, a mely ha hosszasabban áll a melegben, fehér testté változik, ez: a fehér hatytyu. Erősebb tűzben a matéria sárga és végül fénylő veres lesz — s ezzel a nagy munka be van fejezve. *

Ne ütközzünk meg e nyelven! Az aegyptomi papok homályos kifejezésmódja ez, a kiknek titokteljes, képekben, sym- bolumokban gazdag és vallásos eszmékkel kevert stylja az alchymiának csaknem mindvégig sajátsága maradott. „Hozzátok hozzám a hat bélpoklost“, kiált föl Geber, „hogy gyógyítsam meg őket!“ azaz: hogy változtassa aranynyá. Az arabok a nemtelen fémeket képlegesen betegeknek nevezték.

A mi megfoghatatlan, az nem a kifejezés érthetetlen volta; mert hogyan lehessen világosan kifejezni azt, a miről csak derengő sejtelmünk van ? sem az alchymia téves felfogása a fémek transmutatiojáról, a mely eszme a görög phy- losophia öröksége volt, s kétségtelenül öszhangzásban állott ama kornak minden észleletével; a mi valóban megfoghatni lan s a mi felett leginkább kell csodálkoznunk, az: azon tény, hogy a bölcsek kövének létezését oly sok századon keresztül még a legvilágosabb és legélesebb elmék is, (mint pl egy Verulami Baco, Spinoza, Leibnitz) minden kétség felett álló igazságnak tartották.

íme, hova jut a természettudomány a metaphysikai spe- culatiok vezérlete mellett!

Azonban a görög phylosophok rabláncza, melyre a gondolkodó világ egy évezrednél hosszasabban volt fűzve, elviselhetetlenné vált. Az első chemikus, a ki Bacon elvei értelmében kimondotta, hogy minden exact bűvárlat kiinduló pontja és minden elmélet próbaköve: a kísérlet, s annak alapján megállapította a vegytani elem mai fogalmát: egy irhoni volt, nóvszerint Bobért Boyle.

* Liebig. Fennebb i. m. I. kötet, 57. 1.

20