Református Kollégium, Marosvásárhely, 1878
latra méltó szabatossággal mutatta meg, hogy az egyesülés folytán beálló súlynövekedés pontosan megfelel a vegyületben résztvevő oxygén súlyának. Általában az anyag menynyisé- gének valódi mértéke a súly. Minden vegytani tüneménynél a testek súlyának növekedése anyagszaporodást és viszont a testek súlyvesztesége anyagvesztést jelent. De ha valamely test vegytani átalakulás következtében több különböző testre bomlik fel, a keletkezett új testek együttvéve épen annyit nyomnak, mint a mekkora azon test súlya, a melyből keletkeztek; és viszont, ha különböző testek egymással vegytaniig egyesülnek, bármennyire eltérő tulajdonságokkal bírjon a vegyülés folytán keketkezett új test, súlya nem nagyobb, sem kisebb, hanem tökéletesen akkora, mint az egyesült testek vegyülés előtti súlyának összege. Mármost, minthogy az összes anyagi változások a természetben vegybomláson és vegyi egyesülésen alapulnak és mindazon változások között az anyag súlya változatlanul marad: nyilvánvaló, hogy az anyag tömegéből semmi sem vész el, de nem is gyarapodik az, vagy más szavakkal: az anyag, tömegére nézve, állandó. így lett a phlogiszton-elmólet romjain Lavoisier-nek korszakalkotó vizsgálatai által kísérletileg bebizonyítva és a kétségbevonhatatlan természettörvények sorába igtatva az a nagy igazság, a melyet már Démokritosz felismert és Kant a philosophiai axiómák közé sorozott, a vegytan azonban addig merőben ignorált: az anyag megsemmisithetetlenségó- nek elve. A phlogiszton-phantom, a melyet Lavaisier agyrémnek, nonsens-nak nevezett, örökre eltűnt a chemia tanai közül. A mérleg használata a vegytant az exact tudományok sorába avatta fel. És Lavoisier ? Lavoisier, mint Robespierre rémuralmának áldozata, a guillotine alatt vérzett el 1794. Midőn
