Református Kollégium, Marosvásárhely, 1878

m

13

íőleg a cliomikusoknak egy oly theoriára, a mely általános átnézetet nyújtson ama kor vegytani tudáskészlote felett. S mert Stahl tana az analog vegyfolyamatoknak igen tekintélyes számát egyszerű és világos magyarázattal foglalta össze és az által az áttekintést, összehasonlítást s vizsgálódást nagyban megkönnyítette; a logika előtt pedig a természet mindig nyitva áll: a phlogiszton-elmélet a tudományos vegytan fejlődésének óriási lökést adott.

De azzal egyszersmind saját bukását is előkészítette.

Á veres higanyrozsdából (HgO) fémes higanyt állítottak elő, a nélkül, hogy szénnel vagy általában oly testtel hozták volna érintkezésbe, a mely phlogisztont szolgáltat.

Továbbá Bayen megmutatta 1774-ben, hogy ha hi- ganyoxydot hevítünk, abból nemcsak fémes higanyt nyerünk, hanem egyszersmint egy légnemű testet is, a melynek a súlya épen annyit teszen, mint a mekkora az a súly veszteség, melyet a hyganyoxyd hevítés következtében szenvedett.

Végül a nehózkedós törvénye — melynek azon alaptétele, hogy az anyag mennyisége súlyával arányos, a phlogi- szton-tannal homlokegyenest ellenkezik — bárha lassan, nagyon lassan, mégis megtalálta útját a vegytanba.

E tényekkel szemben a phlogiszton-elmélet tarthatatat- lanná vált. Deliberatum est. ítélt felette az az igazságos és megvesztegethetetlen biró, a kinek végzése ellen a vegytan mai nap sem ismer felebbfolyamodást: a mérleg. Ezen Ítélet alapján mondotta ki a hallhatatlan Antoine Laurent Lavoisier 1783-ban, hogy a kén, phoszphor, szén és a fémek egyszerű testek és azon változás, a melyet égés vagy calcinatio következtében szenvednek, nem abban áll, hogy — mint a phlogiszton-elmélet tartotta — anyagot vesztenének, hanem ellenkezőleg abban, hogy a levegőnek egyik alkatrészével, az oxygénnel, egyesülnek. És valóban csodá