Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1914

— 6 —

lemmel végzett tanítói és nevelői munkálkodás után hálájának, elismerésének és köszönetének nyilvánítása mellett nyugalomba bocsátotta és helyébe a vallás- és bözokt. miniszter úr a fizika-math. tanszékre Salamon Lajos ambiciózus és szép képzettségű fiatal tanárt, intézetünk volt jeles növendékét nevezte ki helyettes tanárnak, aki eddig a Csíkszeredái főgimnáziumban működött.

Mintha a százados tölgyet, vagy a dédelgetett terebélyes diófát, melynek barátságos jelenléte és lombkoronája annyi kellemes percet szereztek lelkűnknek, egyszerre csak valamely felsőbb hatalom kiemeli és eltünteti régi helyéröl, olyan üresség, olyan pusztaság és a változott helyzettel megalkudni nem akaró olyan nyugtalanság foglalta el lelkünket a főhatóság ezen leiratára. Hiszen nem jött váratlanul, tudtuk, hogy jönni fog, tudtuk azt is, hogy ö maga kérte nyugdíjazását, sőt minden jó barátjának csak örvendenie lehetne és kellene, mert egy hosszú és terhes pálya becsületes megfutása után irigylésre méltó jó egészségben, javakorában, testi és lelki teljes épségben élvezheti emberi számítás szerint még hosszú ideig nyugdíját, és mégis fájt a lelkünk. Az a 30 év, melyet megszakítás nélkül töltött ezen intézetnél, annyira egybekapcsolta öt életének minden vonatkozásaiban ez intézet tanáraival és növendékeivel, s viszont minket is oly erős szálakkal fűzött őhozzá, hogy ennek megváltoztatása fájdalom nélkül nem is gondolható. Harminc esztendő! Milyen tekintélyes idös-zak ez egy emberi életben is! Hát aztán a tanári pályán, melynek becsületes betöltése, — pedig Misz tanár így végezte azt, — minden erőnknek, összes türelmünknek és egész lelkesedésünk igénybe vételét követeli! S mindeme nehéz fáradozásban a munka és kötelesség szeretetén kívül mi adhatott eddig buzdítást a