Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1911

— 16

tése nélkül, 586 frt-ra, a cselédség bérét, élelmezését, a takarítást 898 frt 66 kr.-ra, az elüljáró fizetését 700 frt, élelmezését 480 frt-ra teszi. Elhelyezhetönek véleményez 45 tanulót, illetve az ebédlő felhasználásával 57-et.

Az örömhír az intézet visszaállítására nézve augusztusban érkezik meg, de az élelmezés már nem házi kezelésben történik, hanem vállalkozó kezébe megy. Az élelmező kötelessége a legapróbb részletekig van ugyan körülírva, de reggeliről természetesen szó sincs, amint nem is volt szó egészen 1886-ig, amikor Karácson Márton pre- látus-plebános, az akkori régens mindenik erdélyi fiúnevelő- intézetet megelőzve, azt rendszeresítette. A hálószobák fűtéséről szó van ugyan az első szerződésben, de az 50-es és 60-as években, midőn a drágaság mind jobban nőtt, az alapítványok ellátási díja pedig nem emelkedett, hetenkint három ízben, igen nagy hidegekben négy ízben kötelezték erre az élelmezöt. 1860-ban egy növendék élelmezése 74 frt 40 kr, 67-ben 83 frt 20 kr. 76-ban már 105 frt.

Az alapítványosok száma 20, a fizetőké 56-ban 5, 57-ben 11, s csak lassan emelkedik újból a régi számra. A boldog emlékű Sombori, ki 50 óta direktora is volt a gimnáziumnak, 61-ben meghal. Egy munkás s az ifjúság sorsát szivén viselő férfi költözik el, aki méltó arra, hogy emléke igen soká fennmaradjon példaként a késő utókorra.

Halála után gyorsan változnak az igazgatók : Andrásy József, Sárosy Károly, Both Ferenc, Zérich Tivadar és Balázs Antal következnek utána. Ez utóbbi 1867—75-ig volt az intézet élén. Ekkor a csikcsatószegi plébániára távozván, helyét Karácson Márton gyulafehérvári szubrégens, ma pápai prelátus, apát, Marosvásárhely plébánosa, foglalja el. Hogy mit tett Karácson Márton az intézet érdekében,