Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1911
17 azt csak az tudja, ki az irattárt áttanulmányozta és abban figyelemmel kisérte az évröl-évre történő fejlődést. Karácson Márton a növendékek intenzív felügyeletének szempontjából visszaállítatja a szubrégensi állást, mely az 50-es évek óta nem volt betöltve. Az udvarról az idegen lakókat kitelepíti, s így a növendékeket az esetleges káros hatásoktól megóvja. Az intézet bútorzatát ujjal cseréli ki, amire Mikó Mihály világi gondnok hathatós közbenjárására 701 frtot kap az ösztöndíjalapból; kétülésü asztalokat rendez be székekkel, az azelőtti hosszú asztal és lóca helyett. A világítást a faggyúgyertyáról petróleumra változtatja, az udvarról az oda nem tartozó épületeket el- távolítván, azt tágasabbá teszi s így játszóteret létesít. A hálószobákba jórészben vaságyakat szerez be. A zenetanítást újból rendszeresíti. Az élelmezést házi kezelésbe veszi s így okos beosztással jobbá teszi azt; hisz már említettem, hogy a reggelit ö honosítja meg legelőször, az uzsonna- kenyeret szintén. Természetes, hogy e működés hatása nem is maradt el. Míg u. i. 1875-ben 23 alapílványos és 14 fizető volt, addig az 1898—99. tanévben, régensségének utolsó évében, a 21 alapítványoson kívül 39 fizető és 7 ingyenes volt. Mondhatni folyton bővítette az intézetet. Először is a régi ebédlő és konyha helyiségeit vette használatba, így elhelyezhetett 51 — 52 tanulót. 1891-ben a főtér felöl levő bolt emeleti részét vette mintegy bérbe a régens lakásául, amennyiben az a lakásért addig fizetett 150 frt-ot az intézetre vállalta; így a növendékek száma rendelkezésre maradt régensi szobák felhasználásával 64- 65-re emelkedett. Tervbe vette volta régi ebédlő és konyha fölé egy emelet építését, mely kb. 10.000 frt-ba került volna s törlesztette volna az intézet, de a fal tulajdonjogának vitás volta miatt a terv abbanmaradt. Végül 2
