Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1911

15

éri a nemzeti nagy átalakulás 1848-ban. Midőn 41-ben egyik tanártársa a vizsgarendet magyarul nyomatja ki, örvend, lelkesedik a magyar nyelv diadaláért, de temperamentuma a piaci zajt nem szerette s ezért nem is vesz tényleges részt a 48—49 éves mozgalmakban. A házőrző szerepét tölti be, de ezt aztán kifogástalanul. 1848 nov.- ben 3 szobát a sebesült honvédtisztek részére foglal le a városi tanács, 1849 junius havában a muszkák jövetelének hírére szétoszlik az ifjúság, s szept 7-én már a császári hadsereg foglalja le az épületet katonai kórháznak. A bútorok egy részét a padlásra, más részét a városban szerteszét hordják a katonák, a régenst kiteszik lakásából, úgy hogy kénytelen egyik kamarában meghúzódni. Az intézetre 192 frt 10 kr. hadi sarcot ró a császári katonaság, melyet a püspök sokszoros közbenjárására végül elengednek. Az intézetet bezárják. 1851-ben kivonul ugyan a katonaság belőle, de az alapítványokat (14-et á 60 pírt; még csak pénzben adják ki.

A katonaság kivonulásával még nem ért véget Sombori és az intézet kálváriája. Sombori a házbért követeli — 460 Rfrt-ot — a katonaságtól, majd a bepiszkolt és összerongált intézet kijavítását és takarítását, az elvitt bútorok visszahozását. Eredményt azonban csak sok huzavona után ér el.

1852-ben felterjesztést tesz a fiúnevelő intézet uj életrekeltése ügyében. Javasolja, hogy kapjanak szabad szállást az alapítványos növendékek az intézetben és fizetésért mások is, ellátást pedig fogadjanak a városban. Ezt nem fogadja el a főhatóság, hanem 53 jan. elején költségszámítást tétet a püspök útján a közoktatásügyi minisztérium, amelyet Sombori fel is terjeszt. A 22 alapítványos élelmezését 3733 frt 30 kr.-a, a tűzifát, a hálószobák fü-