Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1910
— 4 — E roppant világ tárgyai Isten művészi kezének bélyegét viselik magukon s az emberi lélek gyönyöreinek leggazdagabb forrását képezik. Szép mindaz a természetben, ami életet, vagy bizonyos törvényszerűséget jelent s ezért tetszik nekünk. A mozdulatlanság egyértelmű a halállal, s ezért kellemetlen benyomást tesz. A fény, a hang mozgása elevenséget jelent. A szabályos vonal, vagy test tetszik, mert mozgást jelent: a pont illetve a sík mozgását. A szabályszerűség ezen szépsége megnyilatkozik a mozgásokban, a hangban, a fényben, a színekben, a levegőben, vízben, tűzben, földben, növény- és állatvilágban, tehát magában az emberben is. A hangban, legyen az emberi vagy zenei hang, csak akkor gyönyörködünk, ha bizonyos szabályszerűséget, rendet, változatosságot észlelünk. A hangban a változatosság tetszik, az egyhangúság unalmas, a síri csönd meg éppen kellemetlen hatású. A lény és szín is mozgást jelent. A lelki és természeti sötétség összezavarja a világ tárgyait. Ahol fény nincs, ott élet sincs. Növény, állat, ember törekszik a világosság felé. A növények mily szépen nyitják szirmaikat a nap felé ! Az ember teste, szelleme a világosságra törekszik. Az ég világító testei bizonyos vonzó erővel voltak az emberre mindig, s igy megindult az utánuk való kutatás, felébredt a tudásvágy. így kutat az emberi elme mindenütt és mindenhol, ahol csak életet, életjelenséget sejt, a külvilágban úgy, mint saját benső világában, lelkében. A tudósok párhuzamot vontak a hangok, a fény és színek között, mivel mind rezgésen alapulnak. A növényvilág sejtből való fejlődése, virágzása, gyümölcsö. zése, hervadása nagyszerű életet mutat. A növényvilág
