Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1910
5 ból fokozatos átmenet van az állatvilághoz, ahol az élet, a mozgás még tökéletesebb formában jelentkezik. A fokozatokban is nagy a változatosság. Mily nagy változatosság van az ázalagok világától az emberig! A teremtés legtökéletesebb lénye az ember, méltán nevezi magát a teremtés koronájának. A növény és állat a földhöz hajol testével is. Ámde az ember testével, leikével az ég felé törekszik, igy tehát nála kétféle életről lehet sző : testi és lelki életről. A miben fizikailag felülmúlná öt az állat, azt pótolja szellemével, sőt sokban felül is múlja. Dacol a szelekkel, a tenger hullámaival, birtokába vonja a természet erőit; gyorsan közvetíti önmagát és gondolatát a villany segítségével, meghódítja Hades és Uranos birodalmát. Valamint az egyes ember, úgy a nemzetek is sajátos jellemvonással bírnak. Érdekes összehasonlítani az ókori, középkori és ujkoii embert egymással. Szelleműk letéteményesei alkotásaik, müvészetök. Hisz tudjuk, hogy a szellem megnyilvánulása az anyagban már művészet. Honnan is ismernök máskép a letűnt korok és nemzetek szellemét, ha meg nem örökítik azt nagyszerű épületekben, szobrokban, képekben s magasztos költeményekben. Minél magasabb fokú a szellemi műveltség, annál több szépet képes felfogni e világból, s annál több technikai ügyesség is szükséges a szép kifejezésére. A művésznek két dologra van szüksége: lelki tehetségre a szépnek felfogásához, és technikaira a szépnek kifejezéséhez. Ennélfogva művészet alatt az emberi szellemnek azon képességét értjük, melynél fogva a felfogott szépnek mozgásban, hangban, színben, szavakban vagy más
