Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

— 70 —

belső körü'mény hát dőntő lépésre kényszeríti a vezért, akiből az első szakasz (majdnem fölvonás-1 Írtam) minden forrongása hatalmas monológ alakjában tör ki. Monológot, drámait, jellemzőt, hangos gondolkodást, mely a lélek kohójából rontja ki azt, aminek ki kell rontani, Arany alkalmaz először époszaiban. Ez a monológ is arra való, hogy magát kínozza vele igazságtalan kitöréséért, vagyis inkább, hogy háborgó ielkiismeretét meggyőzze, lebírja. Lovagi becsületet (amelynek sérthetetlen tisztaságát mindenki, még a megbántott is szentnek tartja) akar egy hencegő asszony pellengérre állítani! Egy asszony, akiket úgy ismer! Forró indulatok gyúródnak lelkében, míg végre tobzódó indulata is megleli az asszociáció szálát ez asszonyi szertekúszált vállalkozásban. Mint abból, aki igazságra talál, úgy tör ki belőle is a „Diadal“ kiáltás: „Murány, semmi dolgom kemény szikláiddal“ .. . „Minden, minden erős, csak nem úrnőd szive!“ Homlokára üt: hogy az az agyvelő ezt előbb kitalálni nem tudta! Terve készen van. A többi cselekvés. Péter diákot küldi Murányba, hogy egy hozzá (Máriához) Ferenclől érkező tábori segédet, ki fontos dolgokról szeretne vele beszélni, hallgasson meg.

Ez az első szakasz. Oly megokolt, oly tökéletesen megalapozott része az egésznek, hogy akár drámai expozíció is lehetne. Széchy Máriával személyesen nem találkozunk ugyan, de a Solymosi előadásából jobban megösmerjük, mint az egész Gyöngyösiből.

11.

E szakaszban először Máriával találkozunk, amint a várfalon gondolataiba elmerülve áll. Kádas jő hozzá s megtudjuk, hogy a kémkedő Solymosit csellel játszották ki: a hombároknak csak tetejét födték be gabonával, liszttel: az élelem valójában nagyon szűkén van a várban. E kitérés nagyon is jellemző furfangos kigondolójára, Máriára, másrészt elég szoros kapcsolata van a főeseménnyel. Belőle tudjuk meg ugyanis, hogy Murány, ha Rákóczy nem jő gyorsan a fölmentésére, az éheztetésnek nem soká tud ellentállani.

Közben a föesemény halad rohamosan előre. Wtsselényi ajándékokat küld Máriának, őmaga meg követ képében várja a kapában, elfogadják-e az ajándékokat. Mert — ezt izeni — csak az ajándékok elfogadása esetén jő be a várba, ez lesz jótállás arra, hogy nem lesz bántódása. Mindegyik ajándék elárulja, hogy a lovag nemcsak kitűnő hadvezér, hanem remekel a női hiúság lefegyverzésében is. Két gyönyörű arabs ló, páncél, sisak, kard Mária hiúságának legügyesebb legyezgetése, a lehető legkitűnőbb taktika, amelynek minden eshetősége pontosan ki van számítva; az ajándékokkal, ékszerekkel telt szekrény, a kis óra már egyéb célt szolgálnak: olyant, amellyel nők szívét szokás meghódítani. Mária ragyogó szemekkel néz mindent, de mikor meghallja, hogy a követ csak mily föltétellel hajlandó bejönni, neheztel (nem indulatos- kodik, csak neheztel!), hogy a követ az „adott kezes [szót oly kevésre nézi!“ Mintha ezt mondaná: Hát est érdemeltem Wesselényitől? Ami mindenesetre azt mutatja, hogy az első szakaszbéli üzenet nem tett rá rossz hatást, lehát neheztelt,mint lovag; kedve telt az ajándékokban, mint asszonynak; kíváncsisága