Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

— 56

nélkül, história nélkül is tudott volna. Megalkotása, fokrólfokra való kifejlesztése mindeneseire Arany János dicsősége.

*

* *

Hogy némi képünk legyen a két költő szerkesztő művészetéről is, az alábbiakban összevetjük énekek szerint mindazt, amit Gyöngyösi, illetőleg Arany költeményükben beszélnek. (A kitérésekét kijebb nyomtattuk, mint a főcselekvényt.)

A Murányi Vénus költője epikus hagyományokkal kezdi meg époszát. írjanak mások istenek harcairól, mások Jazonról, Palläs, Juno, Vénus, Páris históriájáról, Herculesről, Didóról stb., az ő hivatása más. Ez a költői mentegetőzés megvan már Vergiliusnál (lile ego stb.), a klasszikusoknál, nálunk Zrínyinél („Én, aki azelőtt iliu elmével — Játszottam Viola kegyetlenségével“ stb.j s voltaképen elnyujtása a tárgy megnevezésének, a pro- vagy expozició- nak. Gyöngyösinél ez az expozíció hát meglehetős hosszú is (L—9 v.) stüstint megösmerjük belőle, hogy a fantáziájába toluló sok képet nem tudja gyeplőszárra fogni: az egyenes útról minduntalan letér. Az ideális prepozíciót pedig ilyenformán határozza meg a Scaligerék1 poétikája : ut apposite (odailletőleg), breviter (röviden), vereeundc (szerényen) contexetur.

Az epikus hagyományok folytatása, tehát szintén külsősége az éposznak az invokáció, amelyet Gyöngyösi Apollóhoz intéz. Pedig a már említett poétika szerint „elhnico poélae profana et commentitia numina licct invocare. At Chrisliano Divinus Spiritus, Christus Sen ator etc . . . invocandi sunt.‘‘ Zrínyi Szűz Máriát hívja segítségül. Különben oly szokás, amelyet Homérosz óta majd minden epikus használt, nálunk is addig, míg Petőfi a „Helység kalapácsá“- ban a klasszikus éposz machináját csúffá nem tette. Utána Aranynál vagy egészen elmarad az invokáció (mint Murány ostromában, a Toldiban, Buda halálá-ban), vagy komikum kedvéért szerepel csak (a Nagyidai cigányok-ban : „Múzsa te, ki nem jársz idres-bodros konttyal“ stb.)

Egyébiránt nehogy valaki Gyöngyösi pogányságára következtessen mitológiájából. Ő maga mondja, hogy Marsot csak háborúra, Venust csak szerelemre kell magyarázni s a két személy csak mintegy megtestesítője annak a két elvont fogalomnak. Effélét megenged a régiek poétikája is.1 2

Egy, a háború és béke természetéről való elmélkedés után (12—16, v.) fog csak belé Gyöngyösi a tárgyba, tehát a szerkezetet már a legkezdetón megzavarja.

Rákóczy György megbontja Magyarország békéjét. (Emiatt kellett a békéről való elmélkedés: öreg, fegyelmezetlenebb fantáziájú emberek s ok ás a,

1 Julius Caesar Scaliger 1484 -1558.) francia orvos, filológus tudós, aki híres poétikát irt Poetices libri VII. címen.

2 „Observandum est, licere Poetae Ghristiano in Sacro Poematc Musas usurpare pro poetica facultate, pro sacro impetu atque enthusiasmo, Jovem pro coelo, Neptunum pro mari, pro hello Martern“ (mint Gyöngyösi.) Institutiones poeticáé in usum Scholamm M. Principatus Transsilvaniae et partium adnexarum.