Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

külseje tükrözi legelsőben azon harc eredményét, amelyen lelke világa is keresztül ment immár, amely harcban nem a férfias zordonságé és erőé, hanem a tiszta nöisér/é — miként Arany János mondja — a diadal. Egy jelenet kell még hozzá, hogy teljesen megtörjék büszkesége s ez az, melyben a vérpadra állított Wesselényi minden félelem nélkül mondja ezeket a szavakat:

„Bizonyságom Isten, aki ott fenn lakik,

Milly igen szerettem amaz egy valakit.

De ha nem elégli, amit eddig tettem,

Ha kevesli, amit zálogul vetettem :

Szép szabadságomat, roménydús éltemet S áldozatéi kéri ép becsületemet:

Úgy, bár jogtalanúl vett is rajtam erőt,

— Miért tiltakozom Isten s világ előtt —

Áldozatéi inkább életemet adom . . .

Mely szerelme nélkül égyis rideg, vadon 1“

A lovagi jellemnek az az igaz bámulása, melyet mint nő mint sajátját igyekezett hiúságból magára erőszakolni, mert nő létére is férfi lovag akart lenni, meggyőzi, mekkora lelki erő kell ehhez, amekkora benne, a nőben nincsen meg. Átlátja, hogy nem szégyen immár legyőzött voltát nyilván is megvallani, mert alig, hogy Wesselényi elmondja a fönnebbi szókat, „suhogó selyemben hölgy-alak siet be, mellyben a legtisztább, a legszebb nöiség - királyilag üli diadalünnepét.“ Szenvedélyétől elragadva siet a vérpad elé, megáll és kezet ad a hősnek:

„Vitéz, vedd jobbomat . . . csudát tesz erényed :

Pártomat elhagyom, hogy kövessek férjet!“

Arany János alkotása egy csodálatos finomsággal megrajzolt különös női jellem, aminő csak Arany mélységes emberismeretétől telik. Sem a históriából, sem Gyöngyösiből nincs benne több, mint amit Arany Gyöngyösi