Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

- 49 —

Nem ismerem." Kinek elmondhatja Kádas, hogy „míg egyrészt irigyléd a férfi küzdelmét, megvetetted másrészt hódoló szerelmét“1 mert mikor a szerelmes Bethlen Istvánhoz akárták kényszeríteni, 30 napi fogságot szenvedett el inkább nyakában, de férfi erőszaknak akkor sem engedett, csak férfi könnyeknek, atyja könnyeinek: tetszett neki, hogy gyöngébb térti is van a gyönge asszonynál s atyja könnyei láttára adja kezét a vőlegénynek. Most ez az asszony ismét élvezi a szabadságot, mert férje meghalt, arany szabadságáért pedig rajong s esküt esküszik, hogy soha férfiért árúba nem bocsátja. Szóval külsöképen férfi a javából s elhiteti magával, hogy belsöképen is tökéletesen az. Magára ölti a lovagiasság minden tulajdonságát: ég a becsületért, hogy lovagnak tartassák, de egyszersmind okos is, aki kész cselhez folyamodni, mihelyt hiúsága, hogy ö, a kapitány menthesse meg a várat, így kívánja. „Nemzetiség, törvény s a hit szabadsága“ szent előtte, hisz ezért állott Rákóczy pártjára. Szóval báinulója a lovagi jellemnek, ami szép dolog. De bámulatában annyira mén, hogy a magyar lovag összes tulajdonságait rá akarja erőszakolni asszonyi szívére, ami hiba.

S akad lovag, aki fölteszi magában, hogy érintetlen hagyja ez asszonynak a maga vitézségébe vetett hitét, de megostromolja a szívét, hogy ennek megnyerésével kitűnjék, hogy csak a szív az asszony, a többi mind elképzelt tulajdonság; s így amazé lehet csak a győzelem, emezek mind füstbe, ködbe szállanak. „Tornyaid, bástyáid, kapóidnak íve — Minden, minden erős, csak nem úrnőd szíve!“ — mondja Wesselényi. Elmén hát hozzája titkos követségbe, Wesselényi egyik főtisztjeként állván a vár úrasz- szonya elébe, holott maga a vezér a követ is. Hatalmas

1 Mur. Ostr. II.

4