Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

— 43

paripát küld nőki, s Gyöngyösi inegemlőkszik erről a dicsőségről is :

„Vitézhez illendő volt csolokedete,

Azért a vitézi ajándék tisztelte,

Rajta nyerge s minden egyéb öltözete,

Mint Penthesilea, ha látnád felette.

Diánának a mely híres vadászsága,

Nagy Athalantának futó gyorsasága,

Olyan lekéntetes ennek lovassága S minden termetének deli módossága“.1

Ez Széchy Mária külseje. A lelke sem nem jobb, sem nem rosszabb annál, mint amit a história mond erről a különös asszonyról. Szent igaz, ha Gyöngyösi megvárta volna egy pár évtized lezajlását, nem ír asszonya szerencséjéről höskölteményt: ö tudta, ö látta későbbi hányattatásait, szenvedéseit, ösmerte egész élete tragikumát . . . De hisz ö nem költöileg tejlett jellemet akar elibénk állítani, hanem csak „fölfabulázott“ krónikát. . Ö nála Széchy Mária teste, lelke megösmerszik ezekben a szakokban:

„Gazdagsággal Júnót, Cypriát szépséggel,

Szívével Bellónát, Daliást eszességgel,

Amphiont szavával, Phoebét deliséggel,

Igaz Pénelopét követi hűséggel.

Músák tudománya nyelvének szólása.

Hajnali hasadás ajaka nyílása,

Orcája pünkösdi rózsák mosolygása,

VeseK ny szívének tüze s lángolása.“ 1 2

Mintha itt utólján a „Nem anyától lettél“ csendülne föl az ember emlékezetében . . .

1 M. V. III. 402, 403.

2 II. 290, 91.