Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

— 44 —

III.

Amit a murányi regény után mond a história, nem szorosan tartozik a tárgyunkhoz. „Ausztriai háznak igaz fejedelmi“ Wesselényiéket a kitüntető kegyesség ezer jelével halmozzák el: ajándékokat adnak nékik, birtokaikat rengeteg módon szaporítják, emelik a nemzetségöket stb. eff. Igaz, hogy Máriának hosszú processzust kell kiállania, míg a rozsályi Kun Istvánné nevét végleg leteheti. Időközben ugyanis — új férje kedvéért —- áttér a római katolikus vallásra s így ügyük Rómába, majd az esztergomi fökáptalan elé kerül.

Végre is egyháza, a szentszék engedelmével lesz Wesselényi Ferenc neje. Rengeteg birtokperekbe keveredik: úgy látszik, eleme a perelés, a „juss“ megmentése s ez magyar természet. Aztán hiúsága is talál kielégítésre: nádorné lesz, Magyarországnak királynéja után legelső, s mindenesetre legnemzetibb asszonya. így hát kétszeresen boldog: mert szeret, s szerelme legöszintébb viszonzásra talál; mert hiú s hiúságának kielégítésére magasabb polc nem volt széles Magyarországon.

E hivatalában reprezentálnia bizonyára kellett s most jó hasznát vehette az Erdélyben töltött éveknek. Nagy urak, az ország szeme fénye fordúltak meg a nádoréknál, ami mindig sok költséggel járt, innen a sok adósság, ékszerek, ezüstök zálogba vetése. Aztán neves szerep- játszás elég nagy időn keresztül, addig, míg meg nem betegszik a férje s nem jár a „hévvizekre.“ De akkor már egyéb baj is van. Wesselényi élete folyamán eleget tanulhatott arra, a nádorság rávitte, hogy Récsböl a nemzet alig várhat egyebet az elnyomatás politikájánál. Ép ez a leghangosabban szóló bizonyság amellett, hogy Wesselényi királyát nem önmagáért, hanem a nemzetért